TÖRTÉNELEM
Tartalom
Hangos versek
Multimédia
Meghívók
Jegyzőkönyvek
Fegyelmik
Jogi dokumentumok
Beszédek
Versek, drámák
Gyöngy
Történetünk

Beszédek és bemutatók

LOVE OF THE YEAR - 2006

Miért is hoztuk létre ezt a társaságot? Mi volt a motiváció? Mi volt a cél? Mi most a cél? Mi az értelme ennek az egésznek? Ugye milyen sokszor tettük fel ezeket a kérdéseket magunknak. S mi volt a válasz? Mi a válasz? Én azt gondolom, hogy kétféle válasz fogalmazódik meg bennünk, amikor az igazságot keressük. Az egyik egy formális, logikus, az agyhullámaink impulzusait dekódoló visszajelzés. A másik, pedig a szívünkből sugárzik ki. Szívünkbe mártott pennával, vérrel írjuk a megoldást homloklebenyünk falára.

Az első esetben irodalomszeretetről, publikálási lehetőségről, önmegvalósításról, önmagunk és mások megmutatásáról beszélünk. A második esetben összetartozásról, barátságról, az élet szeretetéről. S az igazság talán a kettő között van.

Valahol olvastam egy szép történetet a barátságról. Hogy hol arra már sajnos nem emlékezem, de hogy mit arra sem. Mégis azt gondolom, és ezzel nem vagyok egyedül (hiszen skizofréniában szenvedek), hogy a barátság az a kapocs, ami létrehozta és összetartja ezt a társaságot. Az egymás iránti tisztelet. A múltban gyökerező közös lelki fejlődés. A vagyoni helyzetek hasonlóságának hiánya. A bankszámlaszámok utolsó 8 számjegyének összecsengése. És nem utolsó sorban az együtt töltött iskolai évek és poharak.

Erről eszembe jut egy megindító történet: Ismertem egy nőt, aki terhes volt, de már túlhordta gyermekét. Így a negyvenedik héten befektették a kórházba, és a nőgyógyász mesterségesen indította meg a szülést. Ugye milyen megindító történet?

S azt kérdezitek meddig tart? Mikor fullad ki a dolog? Akkor, ha már nem a szívünk, hanem pusztán az eszünk vezérli az egészet. Mert ez a társaság nem másoknak, s nem másokért született, hanem önmagunkból hívtuk életre, s önmagunkért. S, ha ezzel másoknak is örömet tudunk okozni, ha mások is fantáziát, célt látnak benne az külön öröm.

De egy percig sem feledhetjük el, hogy a társaság élete, aktivitása nem más, mint a mi személyes kapcsolataink visszatükröződése. Az egymás iránti tisztelet és felelősség scriptuma. Barátságunk ápolása vagy elhanyagolása. Persze túlértelmezni sem szabad az allegóriát. Nem a társaság hozta létre a barátságunkat, hanem pont fordítva. És ezt mindig szem előtt kell tartanunk. Akkor is, ha lazulnak a kötelékek, ha szakadnak a cérnák. Mert a keretet magát puszta idegszálaink fűzik össze.

Mit számít, hogy ki a pesszimista, s ki nem. Ki gazdag és ki gazdagabb. Ki okos és ki még okosabb. Ki elfoglalt és ki elfoglaltabb. Ki vet és ki arat. Bizony uraim nagyon sokat számít! De ami ennél is fontosabb az: a BARÁTSÁG. Soha ne feledjük el!

Bp., 2006. 03. 03.

Dr. Nagy Lajos
Ügyvezető Elnök



Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014