Beszédek és bemutatók
|
Tisztelt Elnök Urak, Tisztelt Megjelentek és Távolmaradók!
Tanult szociológusok, társadalomkutatók, neves hozzáértők és éles szemű megfigyelők egybehangzó állítása szerint a székely ember keveset szól, de akkor annál velősebbet.
A pontos idejét már nem is tudom, de valamikor egy izzasztó nyári délután futottam össze vele először. Talán petrencéztünk, vagy éppen a ládamosóban próbáltuk vizuálisan becsapni az arra tévedő műszakvezetőt. Kicsit magas termete, kagyló, behajló fülecskéi, a tarkóján egy forgó okozta makacsul felálló hajtincs és a lesütött tekintett előre vetítette hosszú barátságunk kezdetét.
Éreztem, és tudtam, hogy a látszat csal. E mögött a kicsit sunyi viselkedésforma, és gátlásokkal küszködő személyiség mögött egy valóban gazdag érzelemvilág, egy nagyravágyó személyiség húzódik meg. Azt mondják, a kis emberek hataloméhesek, és törtetőek egyben. És a kicsit magasak? Ki tudta rá még akkor a választ. Azonban az idő nekem dolgozott és mára tudom azt, hogyan lehet 17 év kemény lobby munkával hatalomhoz jutni. Egy olyan hatalomhoz, mely a köz érdekét szolgálja. Milyen furcsa is ez a mai világban.
De ne lepődjünk meg, hanem vegyük sorra a történéseket! Három évesek lettünk. Vajon emlékszünk-e ma már azokra a pillanatokra, amely a születésünk körül oly' eggyé olvasztotta az alapítókat. És vajon emlékszünk-e azokra a pillanatokra, azokra az elfojtott indulatokra, amelyek a kívül rekedtek éreztek azokban a napokban, hetekben? Ugye, észre sem vettük ezeket a jeleket?!
Ám megint csak nálam okosabbakra kell hivatkoznom, amikor azt mondom, hogy a tehetség utat tör magának. Ha saját életpályámat mutatnám be, bizony akkor igazolva lenne ez az állítás. Most azonban abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem magamról kell beszélnem ebben a néhány percben. Fókuszomban nem is a vizsgáló biztosunk van, akinek éves munkáját a mai nap elismerjük egy kitüntetés keretében, hanem egy olyan emberről, aki csendben, éveken keresztül támogatta a munkánkat, szürke eminenciásként egyként állt mellettünk.
És aztán egy nap meghívás érkezett ettől a zongoracipelőtől, ettől a munkás embertől, aki soha nem azért tett az ÉKT-ért, hogy dicséretet vagy elismerést, netán pozíciót kapjon az Elnöki Kollégiumtól, sokkal inkább az ügy érdekében cselekedett. Mondom, tehát meghívót kaptunk a Hamvas Béla-terem avatójára, hogy aztán egységben koccinthassunk a még kemence-meleg kupáinkkal. És a test tápláléka mellé, egyként csüngtünk ajkán, hogy magunkhoz vegyük a szellemi táplálékot is!
Tanult szociológusok, társadalomkutatók, neves hozzáértők és éles szemű megfigyelők egybehangzó állítása szerint a székely ember keveset szól, de akkor annál velősebbet.
Nos, T. Elnöki Kollégium, a mai nappal javaslom, hogy ezt az igazi, nemes-lelkű csendes székely embert - három év után először - sorainkba emeljük. Javaslom, a mai nappal a megbízott elnöki pozícióból a kinevezett elnöki pozícióba emeljük!
Köszönöm a figyelmet!
Mácz Ákos
Budapest, 2003. július 27.
|
|
|