TÖRTÉNELEM
Tartalom
Hangos versek
Multimédia
Meghívók
Jegyzőkönyvek
Fegyelmik
Jogi dokumentumok
Beszédek
Versek, drámák
Gyöngy
Történetünk

Beszédek és bemutatók


Ünnepi (Leép)Ülés
Babits Terem
Ünnepi megemlékező beszéd vészhelyzetre

Ország értékelés, az elmúlt egy esztendő kivonata, javított, kurtított butított kiadás, 2.1-es linuxos verzió :

Tisztelt Babits Terem, Tisztelt egybegyűltek, Kedves Ákos, Kedves Béla, Kedves Otthon rekedtek, Kedves (esetleges potya vendég), Kedves Barátaim!

Szeretettel köszöntelek Benneteket, mert veletek lenni öröm, abból az alkalomból, hogy KÖZÖS poharunk ismét koccintásra emelkedhet. Mert az ivásra mindig találunk okot! Mert otthon maradni jó…

Idestova pontosan én sem emlékszem mikor, hogy pontos legyek, nagy fába vágtuk a fejszénket tisztelt hallgatóság! Nagy fába, és büszkén kijelenthetem, hogy sokkal jobb eredményeket értünk el a vártnál! Hiszen akkor még jómagam, jómagunk se gondoltuk volna azt amiből mára már valóság lett. Mert a történelem nem ismétli önmagát, csak talán átalakul! Sajnos hálistennek a közvélemény-kutatók tévedtek, sőt, maga a közvélemény tévedett és ezt bizony azoknak is el kell most már végre fogadniuk, akik így gondolják! Mert igazság csak egy van, de azt többféleképpen kell értelmezni! Mert és ezt most már bizton állítom, mindenki előtt büszkén, ünnepélyesen jelentem ki: az É.K.T. sokkal több szavazatot kapott és ez így van rendjén, hiszen ez még akkor is igaz, ha én mondom tisztelt Balassi terem! Elnézést Babits terem! Mert hát mi a jó istennek kerülgessem a forró kását, mikor a lapát itt mocorog a vállamon? Árokásni jöttem barátaim, árokásni. Édesapám szavai merészkednek elő messze gyermekkoromból, a szaloncukor zselés
melege mellett orromba érzem bajszos, borgőzős baritonját szenteste délelőttjén: "édes fiam, sose feledd: temesd be őket, mert ha nem temeted be őket, hát ők temetnek be téged! Hát most én azért állok itt, hogy temessek. Temessem a múltat és egyben árkot ássak a jövőnek, és még úgy gondolom, hogy azt fogom csinálni, amit megígértem azoknak, akik most hisznek bennem! S bár a CÖLÖPÖKET nem én vertem be, azért a barikád egyik oldalán ott voltam én is, sajnos-hálistennek!

Felkészültem a feladatra. Mert jól tudom, sok hazugság fog még kiderülni rólam, ami igaz! Mert úgy gondolom, az irodalom rímes - rögös útján fogatlanul nem lehet csődbe menni! De azok akik végig kitartanak mellettem majd meglátják, hogy szerényen is lehet kicsinek maradni. Mert ha te nem rekeszted ki a Dunát, attól még velünk Dunát lehetne rekeszteni!

Elnöktársaim, kedves barátaim!

Az Élő Költők Társasága harmadik karácsonyát tölti el együtt. Pontosabban majdnem együtt. Morzsolódunk, mint a kombájnba akadt őzike! Mert az utat végig kell járnunk. Figyelemre méltó, hiszen a félhomály, a terített ünnepi asztal, a fényképek, a konzumhölgyek diszkrét bája az Ady terem megindító atmoszférája mára már a múlté.

Persze innentől kezdve zokogásban is feltörhetnék, mivel én ide jó szívvel és jó emberek közé jöttem hát én most azt mondom, hogy mert nem csak akkor fáj a múlt ha rossz rá visszagondolni, hogy akkor még szendvics is volt, sőt torta is a betyárját! Mert a múltat igen is le kell zárni, mert a múlttal szembe kell nézni, és ez egy olyan alternatíva, amiből csak egy van és ezt most már tényleg le kell zárni, hogy akkor, szendvics is volt, meg torta is volt, most meg csak zsafól fordítva, meg csend és hó és egyébként is a mai ÉKT elnököket az ital tán jobban érdekli?! Mert hát idejekorán most is azon merengek, vajon mi a különbség a kocsmabűz és a Babits terem meghitt légköre között? De nem akarok bocsánatot kérni, mert akkor azonosulnék, legalábbis teljes hasonulnék azokkal akik ezt állítják, hogy nem így van. Mert mik is a valós tények elv(ileg) társaim?
Hiszen egy esztendővel megint többen lettünk egyel kevesebben! S ha ez így folytatódik, két év múlva a csupasz falak verik vissza ünnepi beszédem tapstalan folyamát.
Hiszen ki kérdezi már remegő ajkakkal, hogy vajon mi a költészet?
Hiszen ki emlékszik már a GYÖNGY-öző arcokra?
Hiszen ki húzza most a nótánkat?
Hiszen kinek mond már az a név bármit is, hogy Jakab Péter?

Barátaim! Az árokásás nem könnyű mesterség, még akkor sem, ha nehéz szívvel, mert azért karácsony tájékán a szívem szakad meg, amint beledöföm ásómat a jó anyaföldbe.
Mert a jövő még ugyan nem kezdődött el, a visszaszámlálás viszont igen. Mert mostanában a PH érték helyett a HP értékesebb! Mert dolgozni arany.
Nagy (Lajos) Testvér! Figyelj minket! Most még jelentkezhetsz a következő adósság sóra!
Hiszen van mit törlesztenünk barátaim, mindannyiunknak, mert ha még is fél szememmel a jövőbe kém-lelek, kém-telen vagyok és most itt egy jelenségről beszélek, mert ez így veszélyes és persze nem helyes út, de hát úgy fogunk járni mint a mesebeli legkisebb félszemű a vakok között, mert ugye a mondás ugye, félszeműek között a vak nem lehet király! Hát így gondolkozzon el mindenki az ÉKT jövőjén, hiszen legközelebb nem lesz legközelebb!

És most már végre tényleg igyunk, mert ha te nem iszod meg őket, hát akkor ők fogják meginni ezt is helyetted!

2002. december 20., Babits terem


Revuczky



Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014