TÖRTÉNELEM
Tartalom
Hangos versek
Multimédia
Meghívók
Jegyzőkönyvek
Fegyelmik
Jogi dokumentumok
Beszédek
Versek, drámák
Gyöngy
Történetünk

Jegyzőkönyvek

Élő Költők Társasága
Bernecabaráti kör
----------------------------------------------------------------------
Mottó: "Jegyzőkönyvet bárki tud írni, de aljegyzőkönyvet csak néhány kiválasztott!"

Aljegyzőkönyv
Készült: 2012. november 16-án (pénteken) Tiszteletbeli Elnök úr agglegénylakásán (680m2), utólag, emlékezetből.

Tárgy: talan
Jelen voltak:
Társadalmi Elnök (Ex Ügyvezető) - N.L.
Választott Elnök - R.M.
Lemondott Ügyvezető Elnök (Ex Lex) - M.B.
Tiszteletbeli Elnök - M.Á.
Kulturális Elnök - M.Zs./X
Ekkor még Elnök - L.A.
Független Nővizsgáló - K.Gy.

Az ülésre a hagyományoktól eltérő helyen, és időpontban került sor, amely kezdetben rányomta bélyegét a hangulatra, illetve a felkészülésre. Ennek megfelelően már a meghívó elkészítése, és a versenykiírás körül is vita bontakozott ki. Az időpont tologatás egyértelmű nyertese M.Á. lett, míg a többiek mindannyian elkönyvelhettek némi anyagi vagy erkölcsi veszteséget. Sőt, sajnos - amint az a jegyzőkönyv későbbi részéből ki fog derülni - alkotói deficit is keletkezett! Az átütemezés okaiba nem mennék bele, hiszen az sérthetné a házigazda személyiségi jogait:. Hála N.L. felkészültségének, határozottságának és logisztikai érzékének végül mindenki ott volt, aki számít.

N.L. a megbeszéltek szerint először K.Gy.-t vette maga mellé, majd elindultak a reptérre, hogy időt és pénzt nem kímélve - némi kitérővel - felvegyék Marina elnök urat. N.L. egész úton hallgatott, K.Gy. viszont nem:. M.B. rendkívül hálásnak látszott a fuvarért, amely azonban a későbbi nyilvános pontozás során nem mutatkozott meg, mint ahogyan a parkolási befektetése sem térült meg N.L.-nek. Még szerencse, hogy korábban ezt már lelakta Londonban:.

Megérkezve az ülés helyszínére rögtön egy meglepetés következett, hiszen Monori elnök úr már ott volt. Egy pillanatra meg is zavarodtunk, hogy esetleg rossz helyre hozott a GPS, és mégis Szentendrén vagyunk, de rápillantva az utca névtáblára megnyugodva konstatáltuk, hogy Iram u.1. Meghallva Laczkó elnök úr eszmefuttatását a versenykiírás anomáliáiról, már tudtuk, hogy jó helyen járunk.

A házigazda szélesre tárt mosollyal (és kapuval) invitálta be az érkezőket a konyhába, ahonnan rövidesen a pincébe találtuk magunkat. A nagy izgalmakat enyhítendő magunkba erőltettünk néhány korty falusi energiaitalt, és a hangulat már éppen kezdett a pince fokára hágni, amikor megérkezett R.M. Olyan keserűnek volt, hogy éreztem a számban (persze lehet, hogy az Unicumot:). Próbáltam ráerőltetni a jókedvemet, de nem sok sikerrel. Azt hittem új karórája van, mert már ekkor azt nézte.

A pincéből egyből a szentélybe, azaz a fedett teraszra mentünk, ahol először is elfogyasztottuk az Ákos barátunk által prezentált kitűnő vacsorát, ami után meglepetés desszertek következtek.
M.Zs. 8 év után végre beszolgáltatott egy fegyelmi süteményt (nagyon finom volt), illetve N.L. hozott egy tortát ÉKT felirattal és 12 szál gyertyával. Ünnepélyes, szép pillanat volt, ahogy - miután magában kívánt valamit - teli tüdőből elfújt 7 gyertyát, majd némi segítséggel a maradékot is.

Ezután kezdetét vette az ülés, melynek első napirendjeként N.L. köszöntötte a megjelenteket, ismertetve a napirendeket, utalva az elmúlt 12 évre, a barátságra és a bankszámlájára. Ezt követte a házigazda szűkszavú, szerény nyitóbeszéde, amely - mint az később kiderült - mégiscsak tartalmasabb volt, mint a pályaműve. A rövid kampánycsendet csupán a Független horkolása törte meg. Következhetett a fő napirend, amelynek már a szabályismertetése is visszhangot váltott ki, hiszen Laczkó Elnök úr folyamatosan azt visszhangozta, hogy nem ért egyet a versenykiírással, és ő bizony azt figyelmen kívül hagyva nem is készült önálló pályaművel. Ezzel szemben javasolta, hogy ott, helyben szülessen döntés az 5 szóról, amely alapján 1 óra álljon mindenki rendelkezésére a vers megírására. Bár ezzel kevesen értettek egyet, és másoknak egyértelműek voltak a hetekkel előbb ismertetett szabályok, N.L. - bizonyítva demokratikus vezetői kvalitásait - szavazásra bocsájtotta ezt a felvetést. Ekkor még nem lehetett sejteni, hogy ez egyben bizalmi szavazás is lesz, hiszen a végeredménnyel szembesülve Laczkó Elnök úr (aki ebben a minőségében először vehetett volna részt ÉV Elnöke választáson) azon mód lemondott. Ezt a többi elnök szomorú megkönnyebbüléssel: vette tudomásul azonnal, nehogy meggondolja magát. Sajnos nem ez volt az egyetlen negatív meglepetés.

Ezután K.Gy. a Független Sorsolási Bizottság Elnöke és Tagja szóban kisorsolta a felolvasási és értékelési sorrendet, amelyet a helyszínen megjelent aljegyző hitelesített. Megkezdődött a művek felolvasása. Azaz megkezdődött volna, ugyanis rögtön az első résztvevő, azaz Revuczky elnök úr - két pontos idő ellenőrzés között - bejelentette, hogy ugyan írt valamit, de azt nem tartotta érdemesnek arra, hogy ilyen cizellált irodalmi körben ismertesse. Ez természetesen letaglózta a jelenlévőket. Marina elnök úr döbbent tekintetében könnycseppek, K.Gy. - aki ismét elszundított - szája szegletében nyálcseppek jelentek meg. N.L. a kezét tördelve kereste a szavakat, míg L.A. halkan, kárörvendően kuncogott. Talán a legnagyobb megvetés M.Á. arcára ült ki, mint később kiderült teljesen indokolatlanul:. De nem volt mit tenni, tovább kellett lépni, hiszen az élet nem áll meg. Monori elnök úron volt a sor, aki ismét kitett magáért. Lényegében új irodalmi ágat alapítva plagizált énekes- verses-bohózatot adott elő sámánstílusban. Eszembe is jutott a régi vicc poénja, hogy: Hallgassámán!!! Ekkor még azt hihettük, hogy ennél rosszabb nem jöhet. De később ezt át kellett értékelni. Csak úgy röpködtek a pontok a nyilvános szavazáson, hiszen azt azért meg kell vallani, hogy az egyedi előadásmód és a stílus verhetetlen volt, mint egy lyukas sámándob:.

M.Zs-t követte a 3x-os címvédő, a mester, a széljegyzet, az egyetlen (aki Londonból jött aznap este). Izgatott várakozás. Feszült figyelem. És belekezdett. És befejezte. És nem volt rossz. A pontok és az elismerő tekintetek önmagukért beszéltek. Ekkor még talán azt hitték (rajtam kívül többen), hogy ennél jobb nem jöhet.
N.L. következett. Kíváncsi tekintetek. Biztató pillantások. És elkezdte. És szárnyalt. És jó volt. Pontot ontott az értő közönség, és pont ott, ahol pezsgőt bontott a művészet. De még semmi sem dőlt el.

Végül a házigazdán volt a sor. Hatás. Vadászat. Víziló. A másik ló azonban hiányzott. A mondanivaló:. Így is szép pontokat kapott.
Ugyan - idén először - nyilvános volt az értékelés, és a pontozás is, mégsem lehetett tudni, hogy ki lett a győztes. Természetesen a Független Nővizsgáló - feladatkörének megfelelően - jegyzetelte a minden mű után elhangzó pontszámokat, és lázasan (de még inkább álmosan) elkezdte összesíteni azokat. Percekig tartó feszült várakozás következett, és közben többen megtippelték a végeredményt. Laczkó nemrég még elnök úr - aki minden mögött összeesküvést sejt - döntetlent vizionált, utalva Mácz elnök úr ravasz fejszámoló képességére, ami azért lehetett volna pikáns, mert a szabályok szerint ekkor a regnáló ÉV Elnöke szavazata döntött volna, aki nyilvánvalóan az egyik esélyes volt, azaz Marina elnök úr. Revuczky elnök úr ekkor még reménykedett.

K.Gy. sokat sejtető mosollyal tekintett fel izgatottságtól bepárásodott szemüvege mögül, mert ő már tudta, hogy irodalomtörténeti pillanat előtt áll a társaság, és az egész hazai költőtársadalom. Majd kimondta a győztes nevét: A LAJOS NYERT!
Mindenki elégedetten konstatálta a hírt, kivéve természetesen L.A.-t, aki gyorsan és lakonikusan kijelentette, hogy:
- Az nem lehet! Gyurikám biztosan rosszul adtad össze.
Majd meg sem várva a választ kitépte a papírlapot a Független kezéből és leellenőrizte az összeadást. Kicsit hezitált majd kénytelen volt tudomásul venni a tényeket, megjegyezve, hogy az Ákos utolsóként pontozva biztosan előre megfontolt szándékkal osztotta ki a pontjait, így mindössze 1 ponttal, de valóban a Lajos nyert. Ezt természetesen mindkét érintett kikérte magának.

Elsőként - rendkívül szimpatikus módon - a trónjától megfosztott gratulált az új ÉV Elnökének, és megkönnyebbülten átadta a díjat, arra gondolva, hogy végre nyugodtan és konfliktusmentesen jut át a reptéri ellenőrzésen "hazafelé". A többiek gratulációi után Nagy elnök úr megköszönve a bizalmat bejelentette, hogy új időszámítás kezdődik az ÉKT életében, és igyekszik az előttük álló évet emlékezetessé tenni. A legtöbben unott pillantással legyintettek magukban, hogy "Persze, semmi sem fog változni. Az ÉKT már élőhalott. Ez is csak az ilyenkor szokásos duma." Egyedül a házigazda szemében csillant meg valami huncut fény, amit a remény halvány sugara kötött át…

Az ezt követő napirendek rendben és gyorsan lezajlottak. Említésre méltó talán csak annyi történt, hogy Revuczky elnök úr egyre gyakrabban nézett az órájára, és az ülés berekesztését követően pont olyan észrevétlenül távozott, mint ahogyan jelen volt.

Ezután a fáradt, de elégedett elnökség minden tagja keresett magának egy csendes zugot M.Á. lakásában, és az est eseményeit gondolatban újra átélve álomra hajtották fejüket…

…Ekkor azonban csengettek, és Revuczky elnök úr állt az ajtóban. A döbbent házigazda ismét összeterelte a társaságot a télikertbe, majd Nagy elnök úr javaslatára újból elkezdték megtárgyalni a napirendeket. Ekkor már Revuczky elnök úr is ringbe szállt az otthonról elhozott művével, és végül - a zárt szavazást követően - újra Marina elnök úr lett az ÉV Elnöke. Boldogan adta át magának a díjat, de közben érezte, hogy valamitől nedves lett az arca. - Talán a könnyeim. - gondolta, de ekkor felébredt, és letörölte a nyálat a szája széléről. - A francba csak álmodtam! - mondta. Felöltözött, majd kivánszorgott a fürdőszobába fogat mosni, hogy időben elkészüljön, hiszen hamarosan itt van érte R.M., akivel Siófokra utaznak a Balaton Maratonra.

A többi elnök később ébredt, és átbeszélgették az egész szombat délelőttöt. Sok minden szóba került (RM-től a QR kódig:), és végül elégedetten kezdtek búcsúzkodni egymástól, amikor - a nappali fény jótékony hatásának köszönhetően - észrevették Monori elnök úr gyönyörű, majdnem új autóját. Ekkor a gazdasági válság került szóba:, majd szomorú tekintettel mindenki hazaindult.


A jegyzőkönyvet elolvasás után, mint akaratommal mindenben megegyezőt jóváhagyólag aláírtam.


Kmf.



Dr. Nagy Lajos
Társadalmi Elnök
Jegyzőkönyvvezető

Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014