TÖRTÉNELEM
Tartalom
Hangos versek
Multimédia
Meghívók
Jegyzőkönyvek
Fegyelmik
Jogi dokumentumok
Beszédek
Versek, drámák
Gyöngy
Történetünk

Beszédek és bemutatók - Pamflettek

a Választanulmány

"Én írok választ önnek…" ahogy Katona legújabb kori Bánk Bánjai fejeznék be levelüket, kezdem én is hosszú, ámde annál semmitmondóbb írásomat. Ez a neonárcisztikus megszólítás jól érzékelteti hangulati állapotomat az ön, hozzám és társaimhoz intézett tanulmányával kapcsolatban. Ne higgye, hogy a sértődöttség vagy a gusztustalan rágalmazóknak kijáró utálat (a továbbiakban epelecs) beszél belőlem. Szó sincs erről! Csupán az ön állításainak cáfolatát kívánom közzétenni jelen választanulmányomban, hiszen a leleplező kritika olykor több, mint a leplezetlen önkritika.

Ki is valójában az epelecs? Óva intek attól mindenkit, hogy azt a rövid és találó választ adja, hogy: senki. Ez ugyan első olvasatra igaznak tűnhet, de elfedi a lényeget. Valójában ő új évezredünk Richelieau bíborosa, aki a háttérből, álnok kígyó módjára próbálja megfúrni korunk irodalmi édenkertjének gömbölydeden pirosló, egészséges almáit. Megkísérli tönkretenni azon tudományos társaságokat, amelyeknek – szellemi képességeire tekintettel -, jól tudja, sohasem lehet tagja. És ez az ami fáj neki. Ez az a fekete talaj, amelyből heves ellenkezése táplálkozik.

Hogyan meri egy ilyen ember megrágalmazni azt a Marina Bélát, aki Arany korrektor és Pedagógus díjai mellett számtalan egyéb társadalmi elismerésben részesült? (munkahelyi vállveregetés, baráti kézfogások, biztató pillantások stb.) És hogyan meri lenézett tanácsadó cégnek nevezni új munkahelyét, azt a méltán világhírű, multinacionális vállalatot, amelynek a neve most nem ugrik be?

Ki meri kétségbe vonni annak a Mácz Ákosnak a szakmai tudását, akinek honlap-szerkesztési ismereteit versbe foglalta a kortárs költészet másik legNagyobb alakja (lásd: Revuczky M. Webmesteremhez című ódáját). Sajnos a Frissítőmesteremhez című költemény még várat magára (ki kell érdemelni!).

Honnan veszi a bátorságot, hogy hazaárulónak nevezze azt a Revuczky Mátyást, aki még a távoli Kanadában is azon fáradozott, hogy a Magyar Irodalom egy gyöngyszemét elszórja az Észak-Amerikai földrészen. Akinek – általa alapított - díjait és egyéb elismeréseit felsorolni is nehéz. Akinek on-line irodalmi folyóirata tippként szerepel az irodalom.lap.hu weblapon. Aki az ÉV embere és elnöke. Aki…és még sorolhatnám.

Hát ilyen ember ez az Epelecs! Egy elvtelen rágalmazó, aki még a kocsiját is eladná csak azért, hogy másikat vehessen! Én azt mondom barátaim: Le az Epelecsekkel! Le a Richelieau-kel! Vesszen a kultúraellenesség! Éljen az ÉKT!!!

Cegléd, 2001. augusztus 8.

Nagy Lajos
ÉKT ügyvezető elnök
Velkey-díjas költő és műelemző




Az epelecs jelenség

Ismét divat rombolni. A tudás alapú társadalom úgy látszik kitermeli ellenpólusát, az oktondi indivídumot, aki érvényesülési formáját nem a teremtésben, hanem a pusztításban juttatja kifejezésre. Valóságtudata belső szubjektumának korlátolt értékamortizációjából indul ki, hasztalan próbálva kitermelni önnön megújhodásának materializált feltételeit. A tudatosan felépített és alapvetően logikusan működő világot csattogó, durva fogaskerekekként éli meg, rettegve a beolvadástól, az „én is csak egy apró láncszem vagyok” effektustól, rettegve a középszerűség felvállalásától.

Sorsfordítóját, jóakaróját nem győzi várni, elhamarkodott, szervezetlen vagdalkozás kíséri beteg próbálkozásait. Mivel szellemi tápláléka az igénytelenizmusba kevert felszínherózisból áll, képtelen valóságos értékteremtésre, és ennek tudatában is van. Ez teszi mentálisan antihigénéssé, torz döntések meghozójává. Viselkedésére a spontán paranoia, eszköztárához a szar és a molotov koktél dobálás tartozik, modern, fényesre csiszolt „ köpök a jambuszokra” feliratú kavicsokkal. Ideológiájának forrása kettős: egyrészt az egyén tudat alatti elnyomott szexuális útkeresése, legtöbb esetben útvesztése az, amely álmatlan éjszakákon gondolatzavart kavar, másrészt a versíráshoz való görcsös ragaszkodásban minden alkalommal vissza köszönő, rádöbbentő tehetségtelenséggel nem akaró szembenézés elfojtott dühe keveredik mindennapjaiban. A halmozott frusztráció oldására keresett ellenségkép a művészet, az emberiség összességének szellemi terméke. Beh jól esik megrugdosni, saját poros nyálunkkal megalázni a művészetet! Nosza, dőljön a kultúra Büszke Vára! Az epelecs jelenség nem új keletű, dőltünkre tökmag jankók lesnek, verseinket farkasbőrbe bújt pásztorok vigyázzák. Klón Britney-k korszakában különösen kegy-telen vészharangot kongatni. De: Temetni jöttem az epelecs jelenséget, nem dicsérni.

Érzékeltetni szeretném: itt nem csupán egy speciális, több önjelölt csoport metszetében elhelyezhető egyedi kezdeményezésről van szó, hanem egy szerteágazó polipoid rendszerről, régi hagyományokkal rendelkező ordas eszmék egységéről. Az „epelecs jelenség” kifejezés használatát kétségtelenül befolyásolja a józan ésszel való párhuzamba állítás szándéka is. Annak hangsúlyozása, hogy a kultúra megfelelő területein a ezen eszmerendszer analóg fejlődése vezethet el a szükséges leszámoláshoz. Továbbá utal arra is, hogy az epelecsizmus a szóban forgó ismeretrendszert integrálva a maga relatív önállóságával része lett a negatív tudományok egységes fogalomrendszert használó családjának.

Az ÉKT szellemiségéhez való adaptáció az epelecsek számára is szükségessé teszi az akkomodációt, belső szerkezetének, fogalomrendszerének átrendezését. Rendkívül sajnálatos, hogy epelecsünk tévelygése, beteg bezzeg torzulása éppen szeplőtelen Társaságunk kereszttüzébe keveredett. Zúgjanak a harangok! Temetni jöttem az epelecs jelenséget, nem dicsérni.

Revuczky Mátyás
ÉKT választott elnök
Velkey-díjas költő, ÉV főszerkesztő
Az év elnöke


Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014