TÖRTÉNELEM
Tartalom
Hangos versek
Multimédia
Meghívók
Jegyzőkönyvek
Fegyelmik
Jogi dokumentumok
Beszédek
Versek, drámák
Gyöngy
Történetünk

Versek

Nagy Lajos

Egyedül

Csak ülök megtörten, magamban,
Néma árnyak közt egy széken.
Halkan lüktetnek az erek agyamban,
A lelkem gázt adna, de testem a féken.

Lógó végtagjaim zsibbadtan ernyednek,
A távolban a közelgő semmit nézem.
A halántékom zúg? Vagy dobokat pergetnek?
Tűnő emléked csendben felidézem.

De gyorsan szétfolynak a képek.
Utoljára láttalak talán
ilyen észbontóan szépnek
mielőtt megőrjít a magány?

Válasz nem érkezik ma már.

2001. február 5.


Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014