|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 9. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
Vetélkedők Cora
Vetélkedők korát éljük. A gyors kérdések, lassú, reklámblokkal áztatott válaszok korát. Örüljünk, ha tudunk válaszolni olyan épületes kérdésekre, miszerint: János! Ki a vőlegénye Esperanza unokahúgának? István! Hol épült az első francia nyelvű jégkorongpálya? Géza! Kit nevezünk lassú víz partot mosnak? Passssz. Vagy, ha négy válasz közül egyből rávágjuk: Cé, Edimörfi!
Szellemi leépülésünkre egy adalék: két gyerek beszélget (szó szerinti idézet).
- Az én haverom nyolcvan pizzát eszik meg naponta!
- Nyolcvanat?
- Aha!
- Az semmi! Én tíz perc alatt húsz gyros-t eszek meg! Ez a rekordom.
- Tíz gyros-t húsz perc alatt?
- Nem, húszat, tíz perc alatt.
- A haveromnak azt hiszem... mennyit is mondtál?
- Húszat.
- A haverom asszem huszonegyet, vagy huszonkettőt eszik meg és öt perc alatt. De nem gyros-t, hanem pizzát! És nem 28-ast, hanem 33-ast!
Más típusú vetélkedő is felütötte fejét körünkben. Az elvetélkedő. Alkoholból emelkedett brainstorming. Szó szerint, agyvihar. Agyviharunk áldozato(ka)t követelt. Az Énekes Vazul is csorbát szenvedett, nem csak szeretett elnöktársunk. De ahogy az angol mondja: a sózott must gurul tovább! (the show must go on)
Igyunk, a medve bőrére! Igyunk az ÉV kilenc feminin vonulatára! Az évkilenc házigazdái: Katona Phaedra, Szabó Tímea, Sütő Edina. Hölgyeim, le a kalap maradhat!
Figyelem! Évkilencünk törekszik a kiegyensúlyozatlan, szélsőközépoldali tájékoztatásra. Telefon nélküli reprezentatívtalan felmérésünkben, az "Ön szerint, ha megkérdeznénk valaki mást, akkor mit válaszolna (az a valaki más) az: alkalmas - e az Énekes Vazul a közszolgálatiság, mint az állatiság egy különös formájának kifejezésére, avagy szeretné-e ön, ha akkor is kapna fizetést, ha dolgozna" kérdésre, azt a meglepő választ kaptuk, hogy 53% igen, 49% nem. Tehát ismételten felhívjuk a bonckésünk alá kerülők figyelmét arra, hogy az elemzéseket még véletlenül se vegyék komolyan! Ez alól a mai sem kivétel, sőt!!
|
|
|
Í G Y Í R U N K M I
|
Revuczky Mátyás
Revuczky Mátyás: Hónapról holnapra
Sört ide! Sört, ha mondom!
Hahota habzik hangomon.
Bérem kértem,
s most itt vagyok,
havonta egy nap az én napom!
Sört ide! Mi lesz már?
Szolgát szolga nem szolgál?
Bérem adom,
mást nem adhatok,
pénzem nem jobb másénál!
De nem is rosszabb, az angyalát!
Korsó ürül, nyomja hólyagom falát,
Bódultan csevegek,
sorolok sok okos
gondolatot mit a jó sör kombinált.
Így élek hónapról holnapra.
Éjszakámnak harminc a másnapja,
s a négy monoton Hetes után
ha póker arcom még vidám,
bérem szórom újra az olcsó komlóra.
--------------------------------------------------------------------------------
Nagy Lajos & Revuczky Mátyás
H U N O R (3.)
II. ÉNEK
Mostan éppen egy nagy kősziklához ére,
Hol lassan folydogál egy szegény paraszt vére.
Két törökkel küzdött, vágott rajtuk nagyot,
De eme harc közben ő is sebet kapott.
Az Hunor barátunk cselekedett nyomban,
És az török elfutá egy homokba vájt nyomban.
Az parasztot megmenté, ki nem mene dolgára,
Helyette hősünknek lesz holtig hű szolgája.
"Mi az neved öreg?" - kérdé az nagy vitéz.
"Jó izmos tricepszed, úgy 70-nek kinéz!"
"Tárkony az én nevem, s gazdám mostan nincsen,
Egyetlen deresem minden földi kincsem.
Az török megölé az életem fényét,
Elpusztítá az nagy földkerekség lényét,
Ki volt vala az szép szerelmem, az örök
Meg fog halni ezért minden pogány török!"
"Öreg Tárkony fiam, egy vala az célunk!
S megfogadánk aztat, amíg mi csak élünk,
Hogy kitartánk eme nemes dolog mellett,
Addig nem is fogunk soha női ... csizmát!"
III. ÉNEK
Az glóriás fogat indula most Pestre,
Reméli az hajtó odaérnek estre.
Nagy kincset szállít, az Szilvia úrnőt,
Kapott is az batár negyvenkilenc őrzőt!
De az balszerencse csillaga éppen arra jár,
S egy bucka révén megfeneklik az batár.
Kereke törik s vala vége az útnak,
De szép vitézünk s szolgája éppen arra futnak.
Az Szilvia pillája fénylik az vitézre,
S érzi azt mindkettő, hogy vala megigézve!
Hunor izmos karja az kocsit felemelé,
Míg szolgája Tárkony kereket tesz belé.
Az művelet végén még egymásra néznek,
S szemükben ég sárgája az méznek.
Az fiú egy rózsát vesz elő zsebéből,
S az lány felé nyújtja kérgeses kezéből.
Az lány, bár szemlesütve, elfogadá aztat,
Mitől hősünk szíve vala aranyoztat-
va! Mivel boldogsága határtaland,
Így ér véget az batár kaland!
IV. ÉNEK
Elüget hát az fogat, s gyönyörű utasa,
De az domb megett már leselkede az basa!
Szemet vetett ugyanis az ártatlan virágra,
Kit tizennyolc éve hozott anyja az világra.
Megtámadták hát az szerencsétlen népet,
S elfogák az lányt ki segítségért béget!
De nem jő az vitéz kinek oltalmában legyen,
Hisz túl jár már az messzi havas hegyen.
V. ÉNEK
Hősünk ma este egy erdőben ver tábort,
S meglátja barátját, az papot Krecsák Gábort.
Megboldogulva köszönték egymást, ölelve,
S beszélni kezdenek egymás szavaival telve.
Meghallván Hunor, hogy mi történe azzal,
Kit ő oly szívesen mindég vigasztal-
na, felkerekedének s indulának nyomban,
Először megállva szép nagy Esztergomban.
Az városban megtudja, hogy Egerben van fogva,
Ama gyönyörűség kinek szívét dobta.
Elindula hát, hogy elégtételt vegyen,
Megmentse az lányt s az bég gyilkosa legyen!
VI. ÉNEK
Az fegyvere nem volt, csak egy rozzant kopja,
Így hát fogá Tárkonyt és magát is kapja,
És elindulának ama kovácshoz de fegyver,
De Tárkony ezt nem fogadá egetverő keggyel.
Vajh mi nyomja lelkét az szolgáknak íve?
Az, hogy Esztergomban maradt megigézett szíve.
Az esztergomi kocsmárosnak van egy tüzes lánya,
Csak az vele az baj, hogy az anyja kicsit bánya.
De Tárkonynak szíve az mamáért nem dobog,
Annál inkább az kislányáért lobog.
Így hát búsan üget most jó Hunorunk mellett,
S nem tudá feledni az öblös Mari csizmát!
VII. ÉNEK
Az fegyverkovácshoz most megérkeznek vala,
Ki az örömtől csak úgy eléjük szala-
d. Mert Hunor az barátja az törökverő lovag,
S most röpködnek az légben örömteli szavak.
Miután az kovács elsírta örömét,
És izgalmában lerágta mind az nyolc körömét,
Csodakardot nyoma hősünknek kezébe,
És megborzonga az rút törökök vezére!
Tárkony is kapott egy csodálatos pengét,
Mostanság szólva: tökjót, kafát , pengét!
Ki is virult nyomban nagy bánatos kedve,
Marikáról egy ideig meg is feledkezve.
Baktattak hát tovább az ismeretlen felé,
De útjukat hirtelen egy vad hágó szelé!
Ez lett volna még az kisebbik baj nekik,
De az túlparton sok török leselkedik!
VIII. ÉNEK
Csakhogy nemhiába hősünk az törökverő magyar,
Az kardját kirántván úgy, mintegy agyar-
t maga elé téve az folyóba veti magát,
Biztos hogy minden török ott hagyja az fogát!
Az ötösöm az lottón így jöjjön be majdan,
Ahogy az eljövendőt ígyen kitaláltam.
Hisz nem telé bele egy órának az perce,
És az rút törököt Hunor széjjel verte.
Közben Tárkony sem volt az közöny alá vetve,
Hisz az öldökléshez igen megjött kedve!
Az törököt aprítá mint az tüzelőt télen,
Meghal az rút basa egy hét múlva délben...
(folytatjuk)
|
|
|
S O U P O F T H E D A Y
|
Egy emigránsnak a két legfontosabb szó, amit meg kell tanulnia az életbemaradásért: apple-pie and coffe - almáspite és kávé. Ezt az egész Észak-Amerikai kontinensen megértik és általában ugyanazt is kapja az ember mindenütt. Az almás pite a harmadik "legamerikaiabb" dolog.
"As american as the motherhood the flag and the apple-pie." - Olyannyira amerikai, mint az anyaság, mint a zászló és mint az almás pite.
A 18 éven felüli diákok osztályzatairól a tanár csak a diák beleegyezésével tájékoztathatja a szülőket. Sérti a diák személyiségi jogait, ha osztálytársai megtudják a jegyeit, ezért ezt a tanárnak bizalmasan kell kezelnie. Továbbá nem diszkriminálható a diák különböző osztályzatokkal. Egyszerűen vagy megfelelt, vagy nem.
A gyorsétkezdében az: "Itt fogyasztja, vagy elviszi?" kérdést kissé rövidebben teszik fel: "Here or go?" (Itt, vagy mész?).
Ha csak egyszerűen kérünk egy kávét, készüljünk fel a következő kérdésekre: mekkora méret? (kicsi, közepes, nagy), cukorral, cukor nélkül, édesítőszerrel? tejjel? tejszínnel? Nem egyszerűbb a helyzetünk, ha hamburgert kérünk. Fehér, vagy barna zsemle? Majonéz, ketchup, mustár? Kicsi, nagy? Akciós, nem akciós? Krumplit kérsz hozzá? Igen? És milyet? Frenchfries vagy hommefries? Dresszing? Üdítő - kicsi, nagy, közepes? Oh boy- I only need a hamburger...
Vezetők figyelem! A közlekedési lámpa nem ott van elhelyezve ahol meg kell állni, hanem a kereszteződés túloldalán! Nem könnyű megszokni. Ahol nincs lámpa, ott meg négy stoptábla van helyette. Nincs jobb kéz szabály. Aki előbb ér a kereszteződéshez, annak van elsőbbsége. Ez is meglehetősen furcsa. Aztán van olyan is, hogy az autópályára nem jobbról, hanem balról, a belső sáv felől keveredsz fel. Arról nem is beszélve, hogy az utcanév a kereszteződésben nem arra az utcára vonatkozik, amelyiken vagy, hanem a keresztutcára. Logikus. Logikus?
|
|
|
Í G Y Í R T O K T I
|
Katona Phaedra
Az ő múltja
Úgy fáj most, hogy mást ölelt teste,
Máshoz símult talán minden este.
Talán mikor velük volt, máshol jártak gondolatai,
De mára már elautomatizálódtak mozdulatai.
Ha azt is mondja, így még nem szeretett soha mást,
Szája, melle, karja, lába, forrón égetett valaki mást.
Hasogat a fájdalom, hogy másnak mondta a legszebb szavakat,
Amik szinte ugyanúgy, ma értem hangzanak.
Ő az első kinek megmondtam, hogy szeretem,
Soha számra nem vettem, míg komolyan nem éreztem.
És most itt van mellettem, fáj de forrón átölelem,
És a fülébe súgom, hogy szeretem.
S tisztán tudom, érzem és kiáltani szeretném,
Hogy Ő AZ ÉLETEM!
--------------------------------------------------------------------------------
Szabó Tímea: Hozzád
Álmoknak álmával,
Álmokban éltetett...
Vágyaknak vágyával,
Vágyódom éretted...
Szemeknek szemével,
Szememben élsz most te...
Lelkeknek lelkével,
Lelkembe költözz be...
Remény reményével
Remélem szerelmed...
Hitemnek hitével,
Hiszek én tebenned...
Végtelen köszönet,
Hogy adtad e szerelmet!
--------------------------------------------------------------------------------
Sütő Edina
Én nem adom fel!
Tegnap délután ismételt kudarcba fulladt próbálkozásom a jogosítvány megszerzésére. A képlet egyszerű. Nő vagyok. Egyszerűen nem értem az autóvezetést. Miért kell teljesen értelmetlen szabályokat betartva, óvatosan, ámde gyorsan, mégis mindenkit megkímélve jelenlétemtől közlekedni a főútvonalon, mellékútvonalon, osztott pályás úton, védett útvonalon, és még ki tudja hol.
Eleve hátrányos helyzetből indultam. Mindenki számára ismeretes tisztelt autóstársak viszonya a női vezetőkhöz. Amint azonban az autó tetején meglátják a T betűt, fejvesztve menekülnek. Ilyenkor senkit nem érdekel a sebességkorlátozás, még a rendőrt sem. Az arcokon néma sikoly, kétségbeesés. A lábakat nem látod, azonban érzed, ahogy beletaposnak a gázpedálba.
Mégsem adtam fel. Az első próbálkozásom csúfosra sikeredett. Elidegeskedtem, szót sem érdemel. Ámde a második. Megérkeztem a vesztőhelyre. Vizsgabiztos Úr is megérkezett. Enyhe cinikus mosollyal közeledett felém. Pont úgy, ahogy egy hóhér igyekszik a kivégezendő áldozat felé. Én letöröltem arcomról a mosolyt. Vizsgabiztosunk a vállamig ért. Akkor már sejtettem, hogy probléma lesz. Nő vagyok, tanuló, ráadásul magasabb nála. Mindjárt három hibavonallal indítok a kis lapocskán. Nem tudom tisztában vagytok-e a hibavonalak jelentőségével. Minden vizsgabiztosnál van egy űrlap, amelyre fel vannak sorolva a hibák. Mi súlyos, mi nem annyira. A vizsgabiztosok eme tudást arra használják, hogy nehogy elfelejtsenek valamibe belekötni. Jól működik. Néha húznak valahova egyet. Ha szimpi vagy összesen 9-et. 10 hibavonalnál megbuktatnak
Szóval útvonal kihúzva. Fogalmam sincs, merre kell majd mennem. Oktatóm arcán enyhe sápadtság. Nem tudom, hogy ez az asztma, vagy az idegeskedés jele, így én is elkezdek pánikolni. Elindulok, bátortalanul, óvatosan. Parkolás maga a tökéletesség, nem ütöm el a gyalogost, amely megmozdulásom szintén figyelemre méltó, a jobbkezes utcában megadom az elsőbbséget a sárga Ladának. Egyre több bátorságot gyűjtök. Úgy érzem eltiporhatatlan vagyok. Eme érzésem abban a pillanatban lohad le, amikor a sebességmérőre nézek. 30. Rosszat sejtek. Valójában előbb is rájöhettem volna, hogy gyorsabban kellene mennem. Mindenki megelőzött. Azt hiszem egy traktor is. Egy kanyar után a törpe a hátsó ülésről előre motyog. Álljunk meg. Tapasztalatból tudom, ez rosszat jelent.
Helyet cserélünk. Törpe immár kiselőadásba kezd az autóvezetés dinamizmusáról, a sebességről, és így tovább. Arcomon mosoly, a fejemben egész más. Elmész a francba, gondolom magamban.
Szóval nem sikerült. Törpétől búcsút vettem, és végre rágyújtottam. Nem volt megjegyzésem, ami szintén furcsa dolog egy nőtől.
2001. 08. 27.
|
|
|
A H É T V E R S E
|
Ady Endre
Csak Egy Perc
Egy perc, és megcsókol az Élet,
Testem vidám, lángoló katlan.
Égnek a nők, a házak, utcák,
A szívek, álmok. Minden ég
És minden halhatatlan.
Egy perc és kis ördögök jönnek:
Üstökkel a lángot lohasztják.
Jön a kétség, a húnyás, nagy Fagy.
A sár jön s tán eszünkbe jut
Egy vasalatlan nadrág.
Egy perc és szörnyű buta balság
Ül mellünkre jeges üleppel.
Röhögést hallunk: "Lapos erszény,
Bajos ember, kis valaki,
No-no, lassan a testtel."
Egy perc, és meghal minden bennünk.
Meghal a mesebeli herceg,
Meghal az Öröm. S mi sóhajtunk:
"Rossz Isten, adnál legalább
Csak tízszer ennyi percet."
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
Mielőtt belevágnék mai tudományos elemzésembe el kell árulnom, hogy középiskolásként mindig bosszantott amikor egy-egy gyönyörű költeménybe megpróbáltak valamit csak azért belemagyarázni, hogy pl.: azzal az aktuális hatalomnak kedveskedjenek. Én sokszor - és lehet, hogy tévesen - sokkal egyszerűbbnek véltem a költő gondolatait, mint az azt elemző ember. Pl.: egy az asztalt borító vörös abroszban nem az akkori hatalom jelképét láttam, (mint a korabeli irodalom könyv). Mára már megértettem, hogy minden nézőpont és az aktuális élethelyzet kérdése. Bármibe bármit bele lehet magyarázni, ha elég kreatív az ember. Ezek után...
...mai tudományos elemzésem témája:
"Szabad madár
Letépi láncát a szabad madár,
Gondolja: csillagfény vár, ezer határ.
Felröppen most, a világot akarja,
De jön a macska és egyszerre bekapja."
Az író - aki méltán lett tagja társaságunknak - most rövid, de sokatmondó alkotással kápráztat el bennünket, olvasókat. Látszólag egy ősi ellentétet dolgoz fel a megszemélyesítés eszközével, valójában azonban egy erősen politikai színezetű műről van szó. Hihetetlen szakmai látásmóddal használja a ráutaló szavak és a kettős - sőt olykor több - értelmű állatfigurák kombinációját. Csak a vak nem veszi észre, hogy egy remekül kódolt politikai kiáltványról van szó.
Nézzük az első sort: "Letépi láncát a szabad madár" Döbbenetes ugye, hogy egyetlen i betű elhagyásával képes elrejteni a valódi mondanivalót. Ki ne értené (aki egy kicsit is foglalkozott már verselemzéssel vagy legalább olvasott már verset), hogy itt a ma még előzetesben lévő kisgazda politikus hamarosan eljövendő szabadulására utal a költő. Csak csodálni tudom az átvitt értelmű megfogalmazást. Ilyenkor kap értelmet az az - irodalom tanárom által gyakran idézett - örökérvényű igazság, mely szerint: "a szépirodalom az egyedül lehetséges szavak, egyedül lehetséges sorrendje".
És berobban a második sor: "Gondolja: csillagfény vár, ezer határ" Hát nem fantasztikus, ahogyan a csillagfény és a határ szavakkal visszahelyezi őt a földművelésügyi tárca élére. És még arra is van gondja, hogy utaljon az ezer éves magyarságra, a milleniumra ("ezer határ").
Majd a harmadik sorral a mérhetetlen kapzsiságra utal, amely - sajnos - gyakori kísérője a mai politikai elitnek: "a világot akarja".
"De jön a macska és egyszerre bekapja." Itt a macska szó többféle értelemmel is bírhat. Jelentheti a nagy pártvezért vagy az aktuális kormányt, aki szokásához hűen elsöpri az útjában álló, nagyobb étvágyú "madarakat", de jelentheti magát a népet is, minket, akik bekaphatjuk (mind "egyszerre").
Ugye kedves olvasóim mire képes a költészet, ha megfelelő kezekbe kerül a toll?!
Ne feledjék: nem az a fontos, hogy Önökről írják-e a verset vagy Önök írják, hanem az, hogy én elemezzem!
Cegléd, 2001. augusztus 24.
Nagy Lajos
|
|
|
