ÉNEKES VAZUL
Tartalom
A folyóiratról
25. szám
2002. 12. 20.
24. szám
2002. 11. 17.
23. szám
2002. 10. 08.
22. szám
2002. 08. 29.
21. szám
2002. 07. 11.
20. szám
2002. 06. 09.
19. szám
2002. 05. 23.
18. szám
2002. 05. 05.
17. szám
2002. 04. 08.
16. szám
2002. 03. 08.
15. szám
2002. 02. 21.
14. szám
2002. 01. 31.
13. szám
2001. 12. 28.
12. szám
2001. 12. 13.
11. szám
2001. 11. 15.
10. szám
2001. 10. 19.
09. szám
2001. 10. 10.
08. szám
2001. 08. 23.
07. szám
2001. 07. 27.
06. szám
2001. 07. 17.
05. szám
2001. 06. 05.
04. szám
2001. 05. 21.
03. szám
2001. 05. 08.
02. szám
2001. 04. 27.
01. szám
2001. 04. 17.
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 11. szám
V E Z É R C I K K

Szabolcska Mihály öröksége, a névválasztó ökörsége, avagy a költők mind sértődékenyek

Axióma, hogy a logó a minden. Axió - ma. Holnapra talán elfelejtjük az "eladó az egész világ" irányvonal eme gyöngyszemét. Ma azonban elfogadva ezt az állítást, a következő problémával találjuk magunkat szembe: érték-e a Szabolcska Mihály név? Lehet-e neve (logója) egy teremnek, amely "irodalmat" teremt? Valljuk be, a Szabolcska Mihály helyett a Költőcske Mihályka név ismerősebben cseng. (Azoknak biztos, akik a felszín alá bukva ismerkednek Ady költészetével.) Innentől kezdve a helyzet egyértelmű. A névválasztó vagy nem merült el, vagy nem merült fel benne az, hogy logója alól kilóg a lóláb. (Csengettek mylord?) A költők mind sértődékenyek. A fűzfapoéták is. A Költőcske Mihályok is. A név kötelez, még akkor is, ha nem hangzik olyan tisztán. (Ez bizony nem!) Névválasztási bojkott helyett hajlok azonban a megbocsátásra. Irány a Szabolcska terem. Költőcske Mihályok pedig nincsenek!

Az É.V. tizenegyedik számában bemutatkozik Milán. (Nem Füst, Kovács). Feminin vonulatunk is tovább menetel (B.T.G. ), és itt lesznek állandó nagyágyúink is. Ifjú (ifjú?!) drámaírónk, L.A. (Nem Los Angeles!) ismét tollat ragadott (az eredmény kétségtelenül kétséges, de leközöljük), valamint tíz év tudatos hallgatás után most előkerült egy Ecet klasszikus is, tudatlanoknak. Weinacht Ferenc is először szerepel folyóiratunkban. Hunor még mindig csatározik (olvassa egyáltalán valaki?) és ki más lenne a hét versének szerzője, mint maga a költő, Szabolcska Mihály, a terem - névadó! Heti elemzőnk nem rejti véka alá érzéseit ezúttal sem, kíméletlen, mint a magyar közélet. Gyengébb idegzetűek és Phaedra nevű látogatóink csak orvosi felügyelet alatt/mellett olvashatják!

Az így írunk mi rovat lassan átmegy "így írok én" rovatba. És mielőtt a személyi kultusz építés vádja elhangzana, hallgattassék meg a másik fél is. Halljuk: Lajos miért nem írsz?

Ja, és még valami: Köszöntjük az L. részvénytársaság klubtagjait. (Erősebbek kedvéért: RTL klub)

Kint lassacskán hull a hó, a fagyos szél végig cikkcakkol az utcákon. Bent a számítógép megfontolt zümmögése mellet az ÉKT honlapja vibrál. Jól esik ilyenkor egy pohár whisky. Egy korty skót magasföld a Kárpát-medencében. Kellemes böngészést!


Imgótus




Í G Y   Í R U N K  M I

Revuczky Mátyás

Ennel

(Barátom 30-ik születésnapjának tiszteletére)

"Borkő kóstoló hajnali esőtolvaj
szalad a mustházhoz.
Megáll, kajla karja az ajtót kaparja.
- engedj be- suttogja guggolva.
Az éjszaka leple lassacskán feledve."

Ajtó nyílik, s szívek csattannak egymáshoz.
Szőrös, férfiszívek.
Csók nem - marad a kedvesnek.
Sportolt vállak büszkén állnak.
Cinkos pillantások penge villongások
és egy rongyolt verses könyv.
Szavak helyett ezek beszélnek.
Sarokba ragasztott bőrlabda,
Nők lapja az asztalon.
Egy újabb alkalom.

Egy újabb alkalom
az elmúlt lehetőségek
megsiratására.
Nézz rám: térdem kérdem vajh mért nyilall?
Törött bokád szagot okád,
s gyermekid ricsaja a szomszéd lány ki csaja
mondatot mint a forgó szél elnyeli.
S a szilikon mellek már csak a tévében pihegnek.
Tenyered mankót tapint, még teheti.
Apró élet pofonok faragják a jelent.
S csontjainkat.
Kétségbeesve beteget jelent
fásult fásli karneválunk.
No, piáljunk!
- emlékszel? kezdem
újra szúrni a pengét.
Arra, amikor? - tolod
egyre bentébb.
Rég volt.
Sírunk egymásra borulva,
mint két holt.
S remegésünktől
előgurul rejtett sarkából
lassan a Labda.

A labda végre előgurul,
gond lehullik, arc kitisztul,
s a két újra szült, izgága kölyök
csak rúgja az ócska bőrt,
Mert a barátság örök,
s mert a felszínre tört
- ismét.

"Borkő kóstoló hajnali esőtolvaj
lépked a mustháztól.
Megáll, szürke szeme az eget szorítja.
Fagy jő a finom földekre,
tértölelő.
Mint egy briliáns átadás
Semmi más."



--------------------------------------------------------------------------------


Revuczky Mátyás

Sose tudd meg

Sose tudd meg, hogy mit érez
az, ki téged eltemet.
Sose tudd meg hány lapátnyi
Föld nyomja majd lelkedet.

Sose tudd meg, van-e isten,
És ha nincsen ki marad
Ki holtodban is melléd áll,
S fogja lázas arcodat.

Sose tudd meg, szerelmednek
Szeretője hány akad,
Sose tudd meg barátid közt
Hány, ki látja sírodat.

Sose tudd meg, hogy az élted
Ért-e többet, mint e szó:
"Ez se volt a messiásunk,
Csak egy pokolravaló."


--------------------------------------------------------------------------------


Nagy Lajos & Revuczky Mátyás


H U N O R (5.)


XV. ÉNEK

Jól érzé azt Szilvi, hogy jöve az hős Hunor,
De ni! Szegény vitéz fején keletkezik dudor.
Mert megbotlá az lova egy gödörbe lépve,
Daliánk meg fekszik össze-vissza törve...

Öltözteték már az jövendőbelit,
Ráadják az ruhát majdan az lábbelit.
Vivék már az oltárhoz, az pogány pap elé,
Csak Hunor nem jöve az fene vágna belé!

Szegény magyar nemes ki legnemesebb vitéz,
Hát jó magyarul szólva elég ...ul kinéz!
Az jó Krecsák Gábor nem tud tenni semmit,
Ám ekkor az Mari kibuggyantja csizmáját!


Az török pap belekezde az szent beszédébe,
Hajszálpontosan tizenkettőkor, azaz délbe'.
Hosszasan beszéle s fogyá az remény,
Mi még élteti Szilvi szívét. Szegény!

Az Mari hatása hősünkre csak jó volt,
Hiszen ilyen csizmától biza még e holt
Is vitustáncot járna koporsója mellett,
Hát még ha megfogná e selymes női csizmát!


Az gonosz pap beszél, az bég pedig vigyorog,
Szilviánk szívéből az remény már kifogyott.
Nem jöve jó Hunor s az felmentő serege,
Ettől a disznótól lesz néki gyereke?

Az kérdésre nem jő többé tán felelet,
Mivel az beszédnek hirtelen vége lett.
Az alávaló török már kimondá az igent,
S most az pap tekintete Szilviára ment.

Az galambunk szája épp válaszra nyíl,
Mikor az légtérben átsuhan egy nyíl!
Nem is ment az mellé, az célba bele talált,
És az nemes vége az pap szívéből kiállt!

Az templom ajtajában az hős vitézünk álla,
Az török basának meg leesett az álla.
Szilvia úgy dalol, mint az kis pacsirta,
S karba kapja őt az nevös izompacsirta!

Ellepé az várat sok jó magyar deli,
És az rút törököt tiszta szívből veri!
Küzdé az jó Tárkony küzdé az pap Krecse,
Marinak az harcban kilógott az csizmája.

Eljöve az pillanat mely nem vala hosszú,
Hős vitézünk kardot ránt: "Itt vala az bosszú!"
Szemben vele az bég, ki apjának gyilkosa,
S vére elfolytával ér véget az tusa!

Közben Krecsák Gabi és serege sem pihen,
Vasat húznak végig minden pogány szíven.
Nem telik belé az három óra hossza,
És az koszos cigány már az hegedűjét hozza.

Tárkony nyilat kapott, s most vizet hoza heggére,
Majd egy jóízűt sóz Mari feszes zoknijára.
Boldog az háznép az jó kedve örök,
Hisz megbünhődött bűnéért az török!

Hunor megkeresi egyetlenét, picijét,
Közben Tárkony nézi Mari guszta ... cicijét!!!!!
Megölelék egymást, van nagy vigadalom,
Az udvar közepén török fekszik halom.

És az lakodalom is meg lesz tartva végre,
De semmi szükség már az rút gonosz bégre!
Hunor és Szilvi kimondják, hogy IGEN!
És az fáradt tollam végtére megpihen...


PERORATIO

... Hisz véget ért az kaland, vala dínom - dánom,
Hogy megírtam(tuk) az eposzt, én már nem is bánom!
Vala ez igazság, mit írtam immár keggyel,
Éppen hogy bírta az írógép ezt heggyel!

Az hőseink vigadnak majd alusznak egy nagyot,
És elhagyák az várat, mi sok kalandot adott.
Most elmennek éppen az Csengő patak mellett,
Na elmegyek én is és megfogok egy ... csizmát!


VÉGE

Cegléd, 1989.



Í G Y   Í R T O K   T I

Laczkó András

Nehéz

Benézek egy kis ablakon:
- De szép a világ ott,
Zöld, piros, bíbor színben úszik minden
És elolvad, feloldva régi képeket.

Itt kinn egy koldús kéreget.


--------------------------------------------------------------------------------

Ecet

Itt ülök némán

Itt ülök némán, hallgatag
lelkem kivert, mint a téli fagy
gondolkozom, s létezem,
de még sem érthetem
kivel ülök egy helyen.


--------------------------------------------------------------------------------

Kovács Milán

Hegyeken

És amikor kinézel az ablakon,
és már nem csak a sok házat meg autót látod,
akkor megpróbálod megérteni az érthetetlent, megfejteni a fejthetetlent,
És akkor megint elúszik az egész, mint a tenger.

Tegnap, tegnapelőtt, azelőtt.
Minden újra ugyanúgy lesz, ahogy volt,
és minden megmarad úgy,
ahogy azelőtt volt.

Kék felhők alatt, zöld füveken mászkálok,
mellettem lovak, meg kicsi-kis bárányok
szaladgálnak körülöttem is, meg a madarak repkednek,
engem már nem hat meg, mert nem olyan meredek,

Hogy én úgy érezzem, meg kell másznom,
az csak akkor van így, ha érdemes megtenni azt,
amiről más úgy gondolkodik, nem érdemes,
én csak meg tudom tenni, hiszen ez olyan...érdekes.

egyszerűen csak egy padlás imitációja, ahogy az emberek álmodták...


--------------------------------------------------------------------------------


Budai Tóth Gabriella

Vasárnap dél volt, már teljesen mindegy, melyik évben, mikor rádöbbentem, írónő leszek. Akkortájt ez így tetszett. Ma már ha felidéztem ezen kijelentésemet, parány ráncokkal egészül ki gyakran túl kifejezésteli arcom. Fura egyébként, de máig ezt tartom eddigi életem első, értelmes, némileg határozott, és másokkal bátran megosztott véleményének. Amit persze magamról alkottam. És amit feladtam.

Olyan nagyon régen volt mindez, de mostanában szinte mindig csak erre a napra gondolok. Legfőképpen persze azért, mert egyáltalán nem vagyok író, és írónő sem... Nem, nem. Bár akad az elhatározásokból elegendő, ami általában egy lemezhallgatási ideig tart, na jó, gyakran még a számítógépet is beüzemelem. Aztán tévét nézek inkább. Jó, majd írok valamit holnap, vagy inkább a hétvégén. De nem jó a zene. Igen, a zene a hibás, és kifejezetten hideg a szék is... Nincs kifogástalan napom. Így hát elmarad a gondolatok ily módon történő elraktározása.

Isten tudja miért, de ma nem hagytam magam. Már pizsamát húztam, megittam szokásomtól eltérően legalább egy kannányi félreízesített teát, de mindig visszakanyarogtam a billentyűk felé. Eleinte csak a szóismétlésekre figyeltem, és nagyon erősen feszélyezett az érzés, megint olyat írok és mondok, amit már leírtak és kimondtak számtalanszor. Hogy feleslegeset csinálok. De már nem hagyom abba, mert tudom, ez az én lényem fontossága, és talán soha nem lesz már olyan felfedezése életemnek, amit valaha nem mondtak volna ki, de olyan akad, amit nem írtak le, nem, így nem írtak le. És ez vagyok én. A szavak mindenkori fáradhatatlan forgatója. Írónő, mert még ma is így tetszik.

-btg-


--------------------------------------------------------------------------------

Weinacht Ferenc

A magányos ember

Mikor mellé leült az egyedüllét
szemében keserűség kavargott
maga maradt
bevallja magának,
legyőzték a szelek és az évek.
Az idő a napok,
harc nélkül arról is lemaradt.
Most nincs senki se nyomában
sorsa gyorsan tovább lép,
oly hirtelen, ahogy a tündér hozzáért.
Felejtés lett a reggelije
Keserűség az ebédje
Fájdalom estére
és álmai már a csak sajátja.
Láthatatlan rajzok az égen
össze, összegyűlő gondolatok
akár a bogarak a fényköré
bolygók egy napköré
egy szív egy lányköré.

Holnap már nem lesz semmi
csak bírja ki még.
Szereti az esőt.

Fel, fel erősödő hangok
El, elmúló idő
Át, áttetsző fények
Le, lehulló cseppek

Déli árnyék, vagy éjszakai sötétség,
még, még végtelen hűség.
Soha, soha el nem égő láng
barátságból gyulladó parázs
gyerünk, gyerünk ugorjuk át
vagy
nem, nem és barátként ölelkezve összebújva felejteni

tiszta, tiszta a gondolat
így, így minden tovább lép
már, már hűs folyóba fürödve
olvad el csókod.....


--------------------------------------------------------------------------------

Baranyai Csaba

A sors

Ó! Ne higgy barát a kísértésnek,
Onnan út már vissza nem vezet.
Mikor szép szemét veti rád a Halál,
Az egész alvilág beleremeg.

Vágyakozva lesnek az angyalok,
A Halál angyalai keresnek téged.
Most még csak kutatják a világot,
De ha megtalálnak, véged.

Mert tudják, hisz a bűn meglátszik rajtad,
Nem tudod még, hogy meg vagy jelölve.
Hiába menekülsz, az életed nem mented meg,
Csak meghosszabbíthatod egy időre.


--------------------------------------------------------------------------------


Budai Ferenc

Szerelmünk

Hívtalak a tág egekbe,
s te a földre húztál.
Szálltam,fel a felegekbe,
s te a sárban jártál.

Sárba léptem érted,vérbe,
levetettem szárnyaim.
Hétköznapok tengerébe
fojtottam szent vágyaim.

Sárban jártál,porban csúsztál,
követtelek meztelen.
Mint nehéz kő,egyre húztál
mind mélyebbre-esztelen!

Szerelmedből én kitörtem,
immár messze járok.
Szerelmünkért fellegekben
gyász-imát kiáltok.


--------------------------------------------------------------------------------


Szabó Tímea

Plátói szerelem

Sohasem értettem:
"Plátói szerelem?
Tudom, hogy nincs ilyen!"
Mekkorát tévedtem...

Más gyönyört éltettem:
"Tetszik, így szeretem"
Vagy "Jó srác, kell nekem"
De csalódtam mindben.

Most a szívem szeret,
Forró tűzben égve;
S ezt megosztom veled:


Egy fiúért élve,
Regélek szerelmet,
Viszonzást remélve...



A   H É T   V E R S E

Szabolcska Mihály

Karácsony


Egy nap meg egy este
Minden esztendőben:
Szeretném, ha király
Lehetne belőlem!

Ha nem is, ha nem is
Valami sokáig:
Karácsony estétől
Karácsony napjáig.

Karácsony estéjén,
Hogy a csillag támad:
Kinyitnám aranyos
Gyöngyös palotámat.

Minden elhagyottat
Oda gyűjtögetnék,
Sápadozó árvát
Szárnyam alá vennék.

Ha koldus, ha bűnös:
Nagy birodalmamba'
Szerető szó nélkül
Senki sem maradna.

Könnyet ahol látnék:
El azt sem kerülném,
Szép selyem kendőmmel
Szépen letörülném!

... Karácsony estéjén
Minden esztendőben,
Szeretném, ha király
Lehetne belőlem!



A   H É T   E L E M Z É S E

Mottó: "A verselemző csak ügyész, a közönség a bíróság!"
(ismeretlen)


Mai tudományos vádiratom tárgya:



"Katona Phaedra

Az ő múltja

Úgy fáj most, hogy mást ölelt teste,
Máshoz símult talán minden este.

Talán mikor velük volt, máshol jártak gondolatai,
De mára már elautomatizálódtak mozdulatai.

Ha azt is mondja, így még nem szeretett soha mást,
Szája, melle, karja, lába, forrón égetett valaki mást.

Hasogat a fájdalom, hogy másnak mondta a legszebb szavakat,
Amik szinte ugyanúgy, ma értem hangzanak.

Ő az első akinek megmondtam, hogy szeretem,
Soha számra nem vettem, míg komolyan nem éreztem.

És most itt van mellettem, fáj de forrón átölelem,
És a fülébe súgom, hogy szeretem.

S tisztán tudom, érzem és kiáltani szeretném,
Hogy Ő AZ ÉLETEM!

Tisztelt Olvasók!

A kortárs magyar költészet egyik gyöngyszemét tartják a kezükben. Bájosan egyszerű, mégis fennkölten együgyű sorai - tudat alatt - arra szólítják fel a versírás klasszikusait, hogy gondolják újra életútjukat, fogalmazzák át ars poétikájukat. Mert ezen remekmű elolvasása után joggal tehetjük fel a kérdést: Mi haszna mély értelmű szóképeket alkotni fáradságos éjszakákon át? Hiszen a legbonyolultabb érzés - a szerelem - is kifejezhető komplikált szótagszám és "ez nekem eszembe sem jutott volna" rímek nélkül. De ne rohanjunk a tartalmi elemzés elé! Had érjen engem először az a megtiszteltetés, hogy kibonthatom Önöknek ezt az irodalmi ajándékot. Mert első olvasatra - a laikus - csak a szépen csillogó csomagolópapírt látja, a fényes szalagot selymezi nedvesen izgatott ujjai között, s a friss papírillatot szívja magába. Lássuk mit is van a "dobozban"?!

Gyakorta visszatérő motívuma a költészetnek a legősibb érzés: a szerelem. Ezt öltözteti irodalmi köntösbe a művész. Már a költő (vagy költőnő?) neve is sokat sejtető. Igazi, hamisítatlan művésznév. Hosszasan ecsetelhetném, hogy mit jelent maga a szó, hogy Phaedra, ha tudnám. De mivel gőzöm sincs, nézzük inkább a verset!

"Az ő múltja". Az ő-t ugyan - itt még - kisbetűvel írja, mégis mindannyian tudjuk, hogy ez csak véletlen elgépelés.
Az első két sor elolvasása után azonnal megállapítjuk, hogy mi is ezt a rímpárt alkalmaztuk volna. Csak néhány hozzá nem értő, különc tett volna másként (Ady E., József A., Babits M. stb.).
Na de a második két sor aztán végképp meggyőz minket arról, hogy ez a vers más, mint a többi. Az a nyelvtörően egyszerű szó, amely megfűszerezi ezt a strófát beleillik az összképbe: "elautomatizálódtak". Már szinte várja az ember a "Mit sütsz kis szűcs" kezdetű versszakot, ám nem az jön!
Az ötödik sor egy hipotézissel indít, majd a következő sorban jön a válasz is anatómiai prejudikáció formájában. Itt derül ki az is, hogy az író nem hisz "hűtlen" kedvesének. Aki valójában nem lehetett csalfa, hiszen akkor még nem ismerte későbbi megéneklőjét.
Aztán a következő két sor olvasásakor már egy mexikói filmsorozat bármelyik részében érezhetjük magunkat. De ne higgye senki, hogy ez az igénytelen irodalmi szókincs diadala, hiszen - a hozzám hasonló vájt fülűek tudják - pontosan ez a költő célja. A jelen segítségével mutatja be az Ő múltját.


És aztán berobban a kedvenc versszakom. Mindannyiunk kedvenc versszaka! Ebben szinte kitárulkozik a művész. Legféltettebb titkát osztja meg velünk. Ezt mégis úgy teszi, olyan írói huncutsággal, hogy végül is halvány lila gőzünk sincs kiről van szó. Mi mégis úgy érezzük, hogy legbensőbb érzéseibe avatott be minket a költő. Pedig egy frászt!


Ugyanezen versszak második sorában erotikus önvallomásnak lehetünk tanúi. Ezt - tekintettel az esetleges fiatalkorú olvasókra - nem ecsetelem.(Ezen sor elemzését megtalálhatják a www.eroticpoetry.com weboldalon.)
Az ezt követő négy sorban lényegében egy őszinte és könnycsalogató szerelmi vallomás fültanúi lehetünk, amely egyre fokozódó drámai feszültséggel párosulva halad a végkimerülés felé. Majd megvonja a végső konklúziót: "Ő AZ ÉLETEM!"


De félre a tréfával és vizsgáljuk meg a verset szerkezetileg. Rögtön feltűnik a költemény egyedi szótagszáma, amely a következő logikát követi: 9/10, 16/18, 14/17, 18/13, 14/15, 15/11, 15/6. Első látásra furcsának tűnik, de másodikra is. Nem mondhatnám, hogy Katonás.
Aztán nézzük a rímképletet: A/Á, B/C, D/D, E/Z, F/G, H/I, J/W. Ez is meglehetősen sajátos (rím/rém)képet mutat.

Én mégis komolyan gondoltam azt, amit az elemzésem (már-már tanulmányom) legelején kijelentettem. (Tisztelt Olvasók) Igen. Én tisztelem az olvasókat!

Cegléd, 2001. 11. 11.

Nagy Lajos


Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014