ÉNEKES VAZUL
Tartalom
A folyóiratról
51. szám
2013. 11. 02.
50. szám
2008. 04. 11.
49. szám
2007. 12. 24.
48. szám
2007. 12. 07.
47. szám
2006. 11. 19.
46. szám
2006. 07. 13.
45. szám
2006. 05. 11.
44. szám
2006. 04. 10.
43. szám
2006. 03. 12.
42. szám
2005. 12. 24.
41. szám
2005. 10. 24.
40. szám
2005. 09. 19.
39. szám
2005. 05. 22.
38. szám
2005. 03. 23.
37. szám
2005. 02. 03.
36. szám
2005. 01. 09.
35. szám
2004. 09. 04.
34. szám
2004. 05. 17.
33. szám
2004. 03. 15.
32. szám
2003. 12. 16.
31. szám
2003. 10. 18.
30. szám
2003. 09. 07.
29. szám
2003. 08. 12.
28. szám
2003. 06. 10.
27. szám
2003. 04. 11.
26. szám
2003. 03. 04.
1-25. szám
2001-2002
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 27. szám
V E Z É R C I K K

Mottó: "A versbű veszi ki a zértelmet. Teccikérteni?" (Sándor)

E heti számunkban foglalkozzunk a verssel és az értelmével, az értelemmel és a verseléssel, a versírás értelmével, a versekkel, amelyekkel valamit ki akarunk fejezni. Értelmesekkel és értelmetlenekkel, amelyek éppen értelmetlenségükkel akarnak valamit mondani. Andor barátunkat hívom segítségül (lásd FÓRUM), aki bosszankodik a versformák és a verstartalmak antagonosztikus ellentéte miatt, amelyet néhány, a Vazulban megjelent írásnál tapasztalt. Joggal. Mert bosszankodni mindenkinek joga van. Íme:

>>"A ön-, rag- és képzőrím, amely az ütemhangsúlyos sorkészlet kiszögelésein henyén odavetett azonos nyelvtani végződések, olykor azonos szavak sorjázása, szellemtelen, unalmas, elmét és dobhártyát tompítóan egyhangú. S bizony ha alkalmazását nem indokolja valami, - mint Adynál, - jellemzi a költő igénytelenségét vagy alkalmatlanságát, illetve igen-igen idős voltát. (Néhány száz év!,- van akinek meg sem kottyan.)
Mindehhez tegyük hozzá, hogy az önrímes költészet nem feltétlenül költőietlen, bár a szerzőjének az egy kaptafára készült kádenciák furcsa, félszeg naiv monotóniáját nem könnyű feledtetni. Keletkeztek ebben a formában is erős, hatásos művek már történeti alkalmazásának kezdetén is. Kecskeméti Vég Mihály 1561-ben vetette papíra a következő sorokat:

" Akarok inkább pusztában laknom, Vadon erdőben széllel bújdosnom:
Hogynemmint azok között lakoznom, Kik igazságot nem hagynak szóllanom."

S ne feledjük jórészt Balassi meg Zrínyi is önrímekkel oldotta meg a Keletről jött divat, a sorvégi rímcsengettyűk beszerzési gondját. nem töprengtek a kérdésen, nem alakult még ki a rímelésnek sem írott, szorosan vett, elméleti, sem gyakorlati magyar iskolája; idő, néhány lángész ösztöne, ráérzése és kellő számú ráhibázása, jól megismert és átgondolt külföldi minta meg tudatos kísérletezés kellett ahhoz, hogy a XIX. század elején egy nyelvünkre szabott rímelésmód kikristályosodhassék.

Láttuk vannak esetei, vannak indokai az önrímek, bokorrímek használatának. Költőink sok mindent tettek, változtattak a Keleti és Nyugati világ általuk megismert verseinek formájával, de mindig előbbre léptek. Álljon itt, nem csak erre példaként, Babits Mihály egyik kései, Magyar szonett az őszről című költeménye, melyet felező tizenkettesekben szerzett. A vers, java krónikás énekeink bokorrímeivel ódon zamatú, boltíves középkori lovagtermek, várudvarok, udvarházak és barokk meg klasszicista borházak hangulatát idézi versmuzsikájával:

"Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok
szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok,
ha süvít a böjti szél:" Nincs szükség rátok!
Már vége a násznak, megestek a lányok."

Komolyan és szürkén, mint gőgös szerény,
fiait ringatva ül a termés, helyén,
kész elbocsátani a Szentmihály szelén
s hős anyaként halni a November derén."

S most tegyük fel újra a kérdést: Elvethető-e ez a felező tizenkettes, (vagy rövidebb és hosszabb változatai) vázra épülő, a verses epika magyar, ütemhangsúlyos sorkészletét fura hangzásával szürkére, monotonra mázoló ön-, rag- és képzőrím? Láttuk, valaha tanultuk (nem mindig odafigyelve) van helye mai költészetünkben, még ha most, az ifjabb nemzedéktől fentebb nem is idéztem.

Menjünk tovább... Vajon van-e helye ennek a formának az Énekes Vazul - ban? Az Énekes Vazul - ban amely magát friss szélként határozza meg? Van-e helye a doh szagnak, az ódon hangulatnak?…" <<(Andor)

Mi itt a főszerkesztőségben (illetve jómagam, mert gyakorlatilag nincs is főszerkesztőség) úgy vagyok ezzel, hogy egy költemény akkor igazán jó, ha a formai és a tartalmi elemek harmóniában vannak. Látszólag könnyebb szabad verset írni, mert nem kell bajlódni a ritmussal, a rímekkel, bár meg kell jegyeznem, hogy a barátom/kabátom típusú "rímekkel" való operálás nem túl szerencsés, ha más nem jutna eszünkbe, akkor inkább tényleg hanyagoljuk a sor végi összecsengések erőltetését. Talán néhányan még emlékeznek Paul Verlain költészettan című versére, nagyszerű iránytű kezdőknek, haladóknak egyaránt.

Itt a tavasz, ideje újra történelmet írnunk, a nemek kiegyenlítése végett nagy szeretettel köszöntjük NKE művésznőt, aki csatlakozott (díszes) Társaságunkhoz, és a hangos-versek első női profi tolmácsa lett. (Amatőrök közt egy Európai.) Premier most. Úttörő munka, nyakkendő nélkül. És becs szó, hogy lesz folytatás, bár ez elsősorban a beküldött versek íróin, azaz rajtatok múlik! Akik eddig kételkedtek, megnyugodhatnak. Nemcsak költőkkel, versmondókkal is gazdagodunk. Nemcsak írásban, szavakban is. Mp3 - télen nyáron.

Mert mi tarjuk a szavunkat, potom Lánchíd, láncolt pontom-híd ide vagy oda! (Pest vagy Buda) Mert mi összekötjük a múltat és a jelent, a keletet és a nyugatit, a jobbot és a balt (meg mindig összekeverjük), a jót a rosszat és a csúfot, az Eurót, a Pát, az uniót. Mert unió nélkül nincs egység. Ez a kérdés, válasszatok.
Itt a 27. szám, a legfrissebb, mert mindig a legutolsó szám a legfrissebb. Jó szórakozást! Népszavazás után visszajövünk.

A 27. Vazul tartalmából:

Az IMI jó.

Az ITI viszont tényleg az. NévSHOWr: Paál Zsolt, Koncz Teréz, Baranyai István, Győrfi Szabolcs, Szabó Zoltán, Szakáli Anna, Vaskó Ilona, Vass Csongor, Tóth Andor, Kiss Csaba

A hét verse a szakításról szól.

A hét elemzése felér egy ütközettel. Joggal merül fel tehát a kérdés:
- És atomtámadás ellen véd?



Í G Y   Í R U N K  M I

Nagy Lajos

Egyedül

Kinek mondjam el mit érzek?
Hogyan tud fájni a nemlét.
Ki gyógyítja sebem, ha vérzek?
Ha felszakad egy emlék.

Ki értheti meg bánatom?
Melyet kimondani sem lehet.
Eltévedt bennem pár atom,
Gyógyszer itt mit sem tehet.

Ki segít fel, ha elestem?
A hosszú út során.
Ki mondja meg mit kerestem?
Akkor még, idejekorán.

Ki áll mellettem, ha sírok?
S könnyeim papírra vetem.
Ki fogja kezem, ha írok?
Ha van pár jó ötletem.

S ki kérdi majd meg tőlem:
"Barátom, hogy érzed magad?"
Ki érdeklődik majd felőlem?
Ha életem filmje kettészakad.


--------------------------------------------------------------------------------



Revuczky Mátyás

Szőke, barna, vörös, fekete

Konok vagyok. Önző és őrizője
A nagy titoknak.
Pofont kapok, mert az őszi szőke
Napok újra felvihognak.
A nagy titok régóta koccintós barátom,
Együtt nevetünk lomha reggeleken.
"Te figyelj, a barnát nem ajánlom,
Azt tőled elszeretem!
Szőke őkelme őrjítsen téged,
Tavaszi alkalmi félretolt helyen,
Vigyázz! Színét, ha barnára cseréled,
Azt tőled elszántan elszeretem!
Vörös hajadon hajítson porba,
Nyári, rekkenő, fű-szagú helyen,
Vigyázz! Színét, ha barnára cseréled,
Azt tőled elszántan elszeretem!
Éj sötét zuhatag sírjon vállaidon,
Télen, friss hóval megszentelt helyen,
Vigyázz! Színét, ha barnára cseréled,
Azt tőled elszántan elszeretem!
Azt tőled elszántan elszeretem!"


--------------------------------------------------------------------------------



Marina Béla

Időjárás-jelentés II (tavasz)

Az öt-hat felszálló között először alig lehetett észrevenni, talán csak azért figyeltem fel rá, mert furcsán oldalra fordította a fejét, láthatóan zavarta, ahogy a hajába kap a feltámadó szél. Középtájt ült le anélkül, hogy felnézett volna, lekötötte a mobilján dúló sms-csata. A jelek szerint győzelemre állt, egy-egy dupla sípszó után mindig elmosolyodott, és buzgón pötyögni kezdett.

Húsz-huszonkét évesnek tűnt, és ruhája alapján olyan ember benyomását keltette, aki már megtalálta ugyan saját stílusát, ám még túlságosan is figyelembe veszi, mit gondolnak arról mások. Vállig érő, barna haja az arca nagy részét eltakarta, olyannyira, hogy inkább csak sejteni lehetett, mint látni, hogy szép. Olyan jókedvvel merült el az sms-ezésben, hogy az ember ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy azonnal megszerezze a mobilszámát (na persze nem mintha fel is akarná hívni, csak… csak úgy. Hogy meglegyen.).

Valamiért, valahonnan nagyon ismerősnek tűnt. Szerettem volna, ha felnéz és meglátom az arcát, a szemeit (barnának gondoltam), ha feltűnne neki, hogy nézem, és zavartan ugyan, de mégsem én fordítanám először el a tekintetem, ha…

A lány a Moszkva-téren szállt le, és azonnal hajába kapott újra a szél. Az ablakból néztem őt, és nagy sokára vettem csak észre, hogy a tél tompa homályától acélszürkévé fakult szemeimbe visszacsempészte a hajdani fiatalság égszínkékjét a Nap.



Í G Y   Í R T O K   T I

Paál Zsolt

Tavaszéj

Csendes tavasz, esti pára...
Alvó őzek halk szemérme...
Megremeg egy virág szára,
harmat hangú halk zenére.
Égbe hajló éji pára,
csillag leng rajt, halkul álma,
Tűnő tavasz, árnyas kertek,
Bimbók ringnak, fénnyel teltek.
Dallam ébred hűvös éjben,
tiszta szelíd, édes dallam
tova illan kéklő égben,
itt-ott csillan, csendül halkan.
Vízi rózsák tarka népe,
álmuk sóhaj, s reszket némán,
Szőke ködök ezüst képe,
Fel- le szálldos égi rónán.
Bíbor illat lobban itt lenn
Lepke táncol lenge bájjal,
Hol az égben, hol a mélyben,
El- eltűnve árnyas tájjal.


--------------------------------------------------------------------------------



Koncz Teréz

Fényes pasztell

Álmodj hát !
Nézz fel a holdra,
csillag fénylik az
éjjeli égen.

Tenger, kék ég,
sötét éjjel,
nap sem süt ki,
kikeveredik,

Arany, ezüst,
platina, gyémánt,
nikkel, ólom
összefolyik.

Kiformázva
fénylik az égen
sok kis gyöngyszem,
csillagvirág,

Álmodj hát !
Nézz fel a holdra,
tettesd a biztost,
gyenge világ !


--------------------------------------------------------------------------------



Baranyai István

Azzá, amivé

Egy pár cipő, egy nadrág,
Egy póló. Plussz egy cél.
Ami előre visz, előre hajt.

A cipő azért, hogy az
Út pora emlékeztessen
A fáradtságos taposásra.

A nadrág azért, hogy
Zsebeiben őrizd, mit
Az úton gyűjtöttél.

A póló azért, hogy
Eltakard magad a
Kíváncsi átlátszó szemektől.

A cipőt át kell adnod majd;
A zsebekben hűlt helye a kacatnak;
A póló elszakad és leesik.

De cél csak egy van: Jobbá!
Hibát hibára halmozva jobbá válni!
Jobbá, mint azelőtt.

Ezt a célt Te tűzöd ki,
Te éred el, Te teszel érte.
Belőled kel, benned nyugszik.
A cél ott van a tenyereden.
A Tiéd más, mint bárkié.
Te magad vagy a cél!
Megszületsz, s azzá válsz,
Mit egész életedben hajtasz: cél!
Együtt mentek tovább is.


--------------------------------------------------------------------------------



Győrfi Szabolcs

...egyre jobban...

Barna bogarak rohangáltak
gyönyöru szemhéjad alatt;
isteni fényben játszó, hajnalban
szabaduló barna bogarak.
Szájüregedbe láncolt sárkánynyelved
kívánta mondani, kóstolni
az addig érthetetlen, érintetlent.
Fénytestedhez nott ágai a
világnak fontak, szottek
körém pókhálónál erosebb,
szilárdabb szorító köteléket.
Ujjperceidbol kinott karmai
kegyetlenségednek vadul
fúródtak oldalbordáimat összetartó
húsába öregedo, elhasznált testemnek.

...és egyre jobban szeretlek...


--------------------------------------------------------------------------------



Szabó Zoltán

Magány

Képek a falon.
Mindig ugyanúgy, szállnak

a fekete madarak a hidegben,
de bent a mozdulatlan és a csönd,
mint lábnyomok a holdon
a fehéren vakító hó a sarkokon
szállnék már én is messze innen.
A lábam mozog.
Ha hagynám már messze járna
szétfeszít az izgalom,
de idehúz engem a jó modor,
s ha szét is robbannék,
meg se remegne a csönd
e hangmentes sűrűség,
melynek belsejében ott ülök én
tisztán és szennyesen-
A nagyváros közepén.


--------------------------------------------------------------------------------



Szakáli Anna

Édes kicsi gyermek

Édes kicsi gyermek,
kit az Isten adott,
szeretőn figyelem
megváltó mosolyod.

Nem kérdezték tőled
akarsz-e szenvedni,
teremtő Istennek
báránykája lenni.

Küldtek a világra
bűnöst megváltani,
Isten széledt nyáját
összeterelgetni.

Most még gondtalanul
tekint ránk két szemed,
de benne van, látod
az egész életed.

Most még boldogan ülsz
édesanyád karján,
nem botránkozol meg,
gonoszok hatalmán.

Jaj! De hamar eljön
az a végső óra,
hogy Júdás közelít
hajnal kakas szóra.


--------------------------------------------------------------------------------



Vaskó Ilona

Édes álom

Szelíd szavad suttogása csábít,
S én halkan osonok feléd.
Mezítláb szedem a lábam
A hideg kövön. Kapkodom,
Sietek, oda kell érnem eléd.
Halvány pizsamámon átlebben
A hideg, de agyamban minden
Ideg érted kiált. Lilán fázó
Ajkaimon mosolyogva remeg
A szerelem, és suhanva repít
Legyőzve időt és teret.
Halkan, finoman sóhajtva
Rezdülök melléd, hogy vacogó
Testemben új életre keljen a
Melegség, az álmot hozó.
Álomnak tűnnék, vagy
Sóhajtásnak? Lebbenő tündérnek?
Tiltott óhajtásnak? Legyek
Neked álom, táncoló tündér,
Vagy sóvárgó vágy. Vigyázom

Álmod az ágyadban hát,
Mely az enyém is már.


--------------------------------------------------------------------------------



Vass Csongor

Tavasz

Langyos és játékos,
fürge, madárhangos,
lebbenő szel hatan
jött meg a tel után
az enyhülést hozó,
havat megolvasztó,
hóvirág fakasztó,
felhőtlen mosolyú
és mindig szerelmes
kék egű tavasz,
az örök fiatal, a kamasz.


--------------------------------------------------------------------------------



Tóth Andor

Fa vagyok

Fa vagyok, mely sűrű erdőben él,
S nem olyan fa, mely egymagában van a semmi közepén
Körülöttem hatalmas tölgyek-férfiak
Mellettük a matróna fűzfák-nők ők mindannyian
Aztán van itt akác- tüskés, goromba fráterek,
De van itt eperfa is, akiken jókedvű gyümölcs terem.
S nézd ott a fenyőt, mily hatalmas és örök!
Zöldje e díszes társaságnak télen nagyon-nagy öröm.
S amott a nyárfa- látod mily magasra tör?
Ő az ki legmagasabbra jutott mind közül.
Oh és a platán! Kérge a gyönyör maga!
Mint toppmodellt nézi a fák férfihada.
S lenn girbe-gurbán áll egy bodzabokor
Jót akkor teszel, ha neki fényt adakozol.
S vannak itt férgek is, kik szíveket rágnak,
Emiatt nem lehet békéje e szép világnak.
Még jó hogy vannak köztünk béke madarak,
Ahogyan tudják ápolják beteg társainkat.
Erdő népe, hát imádkozz a fényhez!
Pusztuljon a féreg, s legyen mindig béke!


--------------------------------------------------------------------------------



Kiss Csaba

Bonyolult öröm

Kiválsz lassan önmagad mögül,
lassabban annál, hogy észrevedd,
elvesztett már, aki eddig voltál,
nem talál még, aki lehetsz.

Patakzó időd partjára vet,
vetkőzni kezdesz és kicsit fáj,
hogy mielőtt ledobnád rád horpad
elvásott vérted, a világ.

Egy csendjeidből nőtt térbe lépsz,
ebben tűnsz elő majd újra el,
mindenedből árnyékként kihullva
távozásoddal érkezel.

Nem hiány vagy két eset között,
jobb neked ha nem érted te se,
miképpen szivárogsz ittlétedből,
mint ittléted fölöslege.

Nincs mire várnod de kitartasz,
amíg nevezhetetlen miben,
ahogy jó lesz majd visszatérni is
derűsen, szótlan, győztesen.

S örülsz hogy nem fogod tudni ott,
ki kérdezi meg kitől: hátha
nem te voltál, aki látható lett
és nem is te, aki látta.



A   H É T   V E R S E

Szabó Lőrinc

Szakítás

Tudod mit? Nem védekezem.
Nincs rád időm.
Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj.
Mit tegyek?
Átnézek rajtad, mint a levegőn.

Elég volt ennyi éven át remélni
és várni kíméletesen:
már nem kíméllek: nem is figyelek rád.
Vállallak és léted megszűntetem.

Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
de kibírlak, mint bárki mást:
Úgy néztelek, mint elmúlt örömöt,
nézlek majd, mint egy sorscsapást.

Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak a dühödnek élsz;
nincs rád időm. Majd beszélgetünk újra,
egyszer, talán, ha észretérsz.



A   H É T   E L E M Z É S E

Mai tudományos elemzésem témája: Mácz Ákos Akvarell című festménye.

Akvarell

Képed előtt térdel a jelen,
hol tegnap és holnap összeér,
vad vágyak színei szelídülnek,
végzetem megmérgezett.

Eső ha jő, az éveket siratja,
mit nélküled ért meg a férfikor,
s a hit, mely érteni érted hivatott
a sorsot hívja féktelenül.

Szemed rejtett mosolya még
kérdez, hív szótlanul,
s néma válaszod, ha ellobban:
csak a csend, csak a szívem szól.

Mottó: A költemény olyan, amilyennek az olvasó hiszi. Ha mégsem, akkor nem ő nem értette meg: a költőben kell keresni a hibát. (Villalakók)

Gondolkozott-e már azon kedves olvasó, hogy ki a világon a legjobb? Az, aki világcsúcsot ér el, vagy az, aki a világbajnok? Vajon valóban világbajnoknak tekinthető-e valaki akkor is, ha nem világcsúccsal nyer? Vajon mennyit ér világbajnoknak lenni az év harmadik legjobb eredményével? Illetve, amennyiben a világcsúcstartó kikap, akkor többé már nem ő a legjobb?
Vajon nem az adott mezőnyben kell a legjobbnak lenni, hanem létezik egy örök mérce? Vajon mindannyiunknak József Attilának kell ahhoz lennie, hogy verset írjon, hogy merjen verset írni? Vajon felteszek -e még több vajonos kérdést?! Egy utolsót: Vajon Mácz Ákos első próbálkozása a verselés terén egyszerű házi bajnokság harmadik helyezett, vagy annál azért valamivel kevesebb?!

Hát ez kerül ma terítékre és ez derül ki néhány sorral lejjebb tisztelt olvasóim. Ha el merik addig olvasni…

Az ütem kissé döcög, mint egy másnaposan leütött para-didle (jobb-bal-jobb-jobb, bal-jobb-bal-jajj!) Ennyit a formai elemekről, több úgysincs benne.

De hát ezen nincs mit csodálkozni! Egyrészt a költőnek egyáltalán nincs ritmusérzéke, másrészt a versben rejlő gazdag indulatparipa szinte szétszakítja a hagyományos versforma rímből és ritmusból tákolt korhadozó karámját. Mint spájzba szorított bifidusz efendisz bika tör ki a költő a megszokott hétköznapok szürke szabályai közül, szinte látom, amint szarvaival ökleli, patáival szilánkokra tiporja azt! Istenem micsoda indulat, micsoda temperamento, olé!

A vers címe egyébként elárulhatom, nem akvarell, hanem visszafelé kell olvasni: nem, nem lleravka, mert annak semmi értelme nem lenne, hanem: lerakva! Igen, lerakva, de hogy mit rakott le a költő, vajon (jön megint a vajonozás) egy új szerelem alapjait, vagy egyszerűen a lantot, azt egyelőre nem lehet tudni.

Az első versszak maga a gyönyör. A költő egyből érzelmi húrokat penget meg, nem is akármekkora kar illetve ujjcsapásokkal. A jelen letérdeltetése zseniális képtársítás, csak a legnagyobbak sajátja. (Kár, hogy a költő kölcsönözte valahonnan.)

A második, maga a tömör. A tömör férfikor. Nagybetűvel. Büszkén, férfiasan. Igazi joy! (Hogy akarjam magának kifejezni?)

A harmadik, hidraulika, mittudomén. Szóval szép. Megindító. Szép szóval nehéz róla írni. Egy vers, amely atomtámadás ellen véd. És szerelem ellen? Nem, igen. Az ellen nem véd! Tavasz van. Szabad a csók, szabad a tánc. És erről eszembe jut, hogy az egész vers valahogy olyan, mint a disznót vágó Gazember Vaszlavik torja. Be kee' melegíteni, oszt jó berúgni! (Ércse az, aki érteni akarja!)

Egyszóval: folytassa! Folytassa Elnök Úr!

És most levezetésként az első-verses költőről néhány keresett szót, csak úgy szalacsi-kocsordiasan:

Mátyás vagyok…Mikó?…. Há Tákos fiatalabb éntülem egy évvel, pedig iskolatársam. Vót, valamikor. De azért jó verselőember. Biztos jó verselőember! A főszerkesztőségtű megkapta a zengedélyt, így mút héten leközőtük az ojjektumát. Kap vagy harminc…háromszáz ezér levelet, hogy a versbű veszi ki a zértelmet. Teccikérteni? A versbű veszi ki a zértelmet. Így magyaráz taki, Áki. És semmi többet nem tudok elmondani. Kérem kapcsojja ki…

(Ingotus)



Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014