|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 50. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
Szívszonett
Ünnepi alkalommal, ünnepi számban ünnepről szólhat a dal.
Hányszor és hány alkalommal emeltünk emlékművet a szónak: Barátság!
Hányszor és hány alkalommal énekeltük már meg!
És mégis, most újra, és boldogan, és büszkén.
Hogy ismerhetjük; hogy átélhetjük. Bizonyítja erejét.
Mert ereje van ennek a szónak, nem is akármilyen.
Hárman hozták el a meglepetést. A jogász, a hangszerész és a zongorista.
Mindhárman ott voltak, hogy tanúi legyenek a pillanatnak. Alkotói. Művészei.
Hogy ott legyenek velünk. A nagy napon.
A vissza nem térőn. A pillanatban, akkor és ott. Velem. Velünk.
Együtt - mindannyian. Így értük tetten a barátságot, így lettünk tanúi mindahányan.
Újra és mindörökre.
(M.Á.)
|
|
|
Í G Y Í R T O K T I
|
Simon Ágnes
Lélek-lobogás
Lélek
Lobogás
Élet
Csobogás
Csókok
Csendülő
Násztánca
Lüktet
Remegőn
Rezdül
Epedőn
Csillag
Ragyogás
Átjárja
Bánat
Feledés
Fénylő
Nevetés
Párás
Pillanat
Nem moccan
Ábránd
Áhítat
Nem-várt
Alkonyat
Selymes
Gondolat
Megroppan
--------------------------------------------------------------------------------
Lénárd József
Otthontól hazáig kereste
Mályvavirág magja lehullott egy rögre.
Gondolatában megjelent a messze.
Otthagyta a tövét ki fölnevelte,
s repülte Hargitát, messzi Baku földre.
Kelyhét bontogatta s a színek mögötte
táncra perdűlt fényben hitték, hogy örökre
ott fognak fényleni. S a gyökért ette
már a régi hazavágyás. Valaki mesélte:
A virág kelyhében méz helyett a könnye.
Szellő szárította s néha ha ölelte,
Szomorút énekelt: hol van a szerelme?
Hol van a sok testvér és mi történt vele
Csak bolyong messziről, s megyen még messzebbre,
S otthontól hazáig sírva kereste.
--------------------------------------------------------------------------------
Kalóz Pepi
Tavasz
Emberek a piactéren.
Vasárnap van, délelőtt.
Tavaszünnep, szívdobbanás,
Napkirály ont új erőt.
Én csak állok, én csak állok,
forgatagban büszke szirt,
"Hercegünk jő, köszöntsétek!"
hallgatom a szörnyű hírt.
Herceg jön, a győzedelmes,
a hódító, a kegyetlen.
Asszonynépnek szíve repdes,
és szenved majd a veremben.
Én csak állok, én csak állok,
ismerlek már, Hercegem.
Lerohantad országomat,
hogy láncra verjed életem.
Emberek a piactéren
szétrebbenek csendesen,
nincsen áldás, nincsen átok,
nincs közöttünk semmi sem.
Én csak állok, én csak állok,
lovad szusszan arcomba,
cseresznyefavirág szirma
hullik kivont kardodra.
--------------------------------------------------------------------------------
Komjáti Viktória
Élet
Hűs fény szava
Kék ég szépje
Ádáz java
Mélység lénye.
Csillám hadak
Porrá zúznak
Zsoltár szavak
Könnyben úsznak.
Zöld rét szaga
Szellős fénye
Üvegálmok
Szövevénye.
--------------------------------------------------------------------------------
Vaskó Ilona
Csendemben hordozlak
A csendemben hordozlak.
Néma csomagom vagy.
Mosolyba öltöztetlek és
Szelíd ölelésbe burkollak.
Magamba rejtelek, te sem
Tudhatod, hogy bennem laksz.
Mit laksz?! Minden nap születsz,
Élsz, perzselően égsz.
Némaságot fogadtam érted.
Csendben csodállak.
Nézlek, s te talán nem érted
Ezt a néma csendet.
(2007. december 20.)
--------------------------------------------------------------------------------
Leslie A. Kery
Hiába
Nyujtom az énem:
válasza mar.
Őneki adnám,
mégse akar.
Nem szeret engem,
halkan beszél,
reszket a nádas,
fújja a szél.
Tűnjön a kezdet ,
fusson a vég!
Mind, ami lobban,
gyorsan elég.
--------------------------------------------------------------------------------
Vékony Andor
Meséljek neked?
Mesélek neked,
hogy milyenek a szelek,
hogy csókol éjszaka a szél
a lángoló ég alatt.
Mesélek neked,
hullócsillagokról,
a hamvadó tűzről -
a nyár közepén.
Távoli hegyeket,
folyókat, ereket
őriz még a lelkem -
Mesélek neked.
--------------------------------------------------------------------------------
Egry Artúr
HIÁBA
hiába vársz a híd alatt
hajóm kikötni csendben
immár a vágyam az maradt:
most hagyj el kérlek engem
testemet hullámod veri
ellen az árral úszva
azt mi még bennem emberi
apró darabra zúzza
mindez csupán már átkelés
az evilági kompon
vágyam kezedben görbe kés
hiába csendben mondom
Budapest, 2007
--------------------------------------------------------------------------------
Kraffa Gy.
Mostanra tudom...
(Nem akartál nagysokáig élni.)
Ha élnél, lennél százhárom éves,
aszottképű, fogatlan kis öreg,
tán szenilis is és nevetséges,
akit mindenki csak magázni mer…
Már ha megszólítják egyáltalán.
Nem csodálom, ha ezt nem akartad!
Mondhatom, épp jókor jött a halál,
mondhatom, éppen a jó időben,
mikor még tisztán megláttál mindent,
mikor még szeretni is akartál,
mikor még nem utáltad az Istent.
Így maradtál mindenki barátja,
lázas tekintetű virággyerek,
maradtál mindenki Attilája,
kit megdobognak ifjúi szívek,
és a véneknek is szól az ének,
mit egykoron papírra vetettél.
(Mint ahogyan minden embernek jár
a meleg nyár is és a hideg tél.)
Mostanra tudom: Menetrend szerint
jött az a vonat az állomásra,
mert az ember sem az életét, sem
a halálát nem bízhatja másra...
--------------------------------------------------------------------------------
Dienes Tibor
Rejtelem
Mint egy gyönyöradó érintése olyan
csábító a tavaszi
napfelkelte
Mint egy örömszem könnyezése olyan
értékes a nyári este
Mint egy újszülött gagyogása olyan
fennkölt az őszi színorgia
Mint egy életrejtő tisztasága olyan
maradandó a téli hó
Mint egy szöszlány álma-vágya olyan
sikolyú az élet
szerencse
--------------------------------------------------------------------------------
Kelemen Évi
titkunk
bátrabb lett a fény
és nem vacog
mint a fű, körém nő hangtalan
talán a tavasz teszi
de élni kezd szívem is
már nemcsak mímeli
s mikor együtt lüktet a Földdel
megébredsz bennem
ablakok nyílnak kívül-belül
te nézel ki mindegyiken
s én begyűjtelek majd
mint virágport a méhek
kaptáromban érlelem
a gyöngyházfényű mézet
rejtem benne a Nap cinkos mosolyát
mert a nyár miénk már
de titkunk csak ő tudhatja
senki más
--------------------------------------------------------------------------------
Kotlár Márta
Édesapámnak
Zsolnai porcelán
Falusi kemencében
Vörösre égetett
Cserépedény
Az én apám.
Lelke szép és finom
Keze ásót,
Kapát fog.
Olykor dörög,
Néha villámok között mélyen szól,
Van, hogy néma,
Ajka csendes.
Mégis szeret,
Tudom jól!
Bár nem mondta,
Sohasem.
--------------------------------------------------------------------------------
Jakos Kata
Nem kell
Nem kell a szótlan ellenvetés,
Nem kell a szó, ha csak megvetés,
Nem kell a bánat, megköszönöm,
Nem kell a megszokott halk közöny.
Nem kell a nyár és nem kell a tél,
Nem kell a vád, az önző szeszély,
Nem kell a fájó bús gondolat,
A Holnapig tán a Ma megmarad.
|
|
|
A H É T V E R S E
|
Ady Endre
Új tavasz ez
Kis Senkimnek küldöm
Az Ősz, melybe ellátogattál
Kíváncsian és vágytalanul,
Késő s még sem a régi kopár Ősz,
Melyre már csak a Tél hava kell:
Melyre Tavasz és új ígéret ez.
Bízd rá hittel fehér hóságod,
Add hozzá lángját drága melegednek
S aztán tekints szét: az őszi kopár fák
Virágosan megelevenednek
S szívemen nyílsz, Te, szép, nagy virág.
Harsonázik a Tavasz bennünk
S ha simulásoddal akarod,
Az őszi felhők fölébe emelnek
A megujhodt és boldog karok,
Karjaim, kik ölelve tartanak.
Oly kicsi vagy s oly nagy vagy bennem,
Zok-szó minden, ami utánad késztet,
Jajong, biztat, űz és futtat utánad:
Ma Te vagy az életem és az Élet:
Óh, új Tavasz, be nagyon téli vagy.
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
Khm...
|
|
|
