|
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 41. szám
|
|
V E Z É R C I K K
|
Dilemma
Mindennapos dilemmáink között gyakran találjuk magunkat két szék között a pad alatt. Legtöbbször olyan ellentétek közül kell választanunk, ha éppen képesek vagyunk rá, mint a tűz és a víz, az ég és a föld. Hol ez kell, hol pedig amaz hiányzik. Gyakran vagyunk elégedetlenek, holott elégedettek lehetnénk azzal, ami van. Gyakran viszont éppen azzal nyugtatjuk meg magunkat, hogy az elégedetlenség hajtja előre a világot. Hétköznapi dilemmáink folytonos választás elé állítanak, döntéseinkkel választunk, avagy nem-döntéseinkkel engedjük, hogy ők válasszanak minket. Gyötör a kérdés, melyik is a jobb, ha mi irányítjuk a sorsunkat, vagy ha hagyjuk, hogy a sorsunk irányítson minket? Melyik is a jobb, ha választhatunk, vagy ha nem? Ha választanak, vagy ha nem? Sodródhatunk-e az árral, avagy feküdjünk keresztbe? Ezeken a dilemmákon dilemmázunk nap, mint nap; a válasz ránk vár. Akár mi adjuk meg, akár készen kapjuk azokat…
(M.Á.)
|
|
|
Í G Y Í R T O K T I
|
Lénárd József
Nemzetünk a nép
Fekete gyászban szenvedett népünk.
Halkult a sóhaj halottak körül.
Megrogyott testek s könnyeink értük
hiába folytak? Minden csendesül?
Hitet és éltet üzennek ők mind
értetek ifjak messzi testvérek.
Lebben a homály, s alatta őrzik
a Hon Szellemét: ne csüggedjetek!
Utókor! Majdan ha érted mindezt,
mondd fiaidnak, s lányaidnak el,
nemzetünk: a Nép és mindig figyel,
szabadságát nem, sosem adja fel!
--------------------------------------------------------------------------------
Pákozdi Gabriella
szép vagy
Szép vagy.
Nem a természet formált,
génjeid bűvös hada,
nem is szikével metszett
istennő-maszk tapad rád;
Szép vagy,
mert bőröd pórusain
át illatozva
szivárványt fon köréd
a boldogság.
--------------------------------------------------------------------------------
Kalóz Pepi
SZÓLT A KAKAS
Hajnalodik. Szürkén, lassan.
A hóra álmom ráfagyott.
A Napkirály gyenge lángja
éleszti a bánatot.
Barázdában varjú táncol.
Elátkozott tündér talán.
Fény villan meg gombszemében,
ezüstszínű, mint a halál.
Bágyadt emlék a múlt hajnal.
Az Isten kőbe faragott,
szólt a kakas harmadszorra,
s a Kőszikla megtagadott.
--------------------------------------------------------------------------------
Paál Zsolt
Életeim
Még emlékezem.
Rég elmúltak az évek,
a sírással teltek,
mik vittek engem,
a sokat vertet,
a lázadó bús csodát,
kit megkerültek az iskolák,
kit senki sem értett,
szavakkal vertek,
így növeltem vértet,
Kívül-belül majdnem holtan,
Magam voltam, csatangoltam,
S ha nem ettem
Eladtam egy szonettem.
Rossz cipőben jártam, egy volt,
Míg ki nem lyukadt, kegy volt,
Korán írtam, mert hitten,
boldog az, ki költ,
s lázadozva leköptem a rendőrt,
Sosem volt pénzem, csak öklömet vittem,
ha vertem is, azt is szelíden.
Csámpás léptű rossz éveim
Mindent mertek,
s csak az estek emeltek
lázfényű óriás ölükbe,
s míg talpam megtelt bolyongással,
a holtak
megtanulták nevem,
repedés lettem minden ékszeren,
Ma én vagyok a gyenge, holnap se más,
ha kell, a sebben égő fájás,
lomha fény egy női szemben,
fátyol, amely alig lebben,
mikor fényben ázik a balkon,
De még gyarló vagyok ebben,
miként kell meghalnom.
--------------------------------------------------------------------------------
B Huszta Irén
Földi pokol
Az ég dörög
A kín röhög
Merő sötétség a város
A szél süvölt
Az én üvölt
Velem a semmi határos
Felhő szakad
Folyó dagad
Lelkemet elönti a sár
A genny fakad
Romon szalad
Életet s házat visz az ár
Megint esik
Hollók lesik
Elöntött földön a dögöt
Nem feledik
Hírül viszik
Látják bennünk az ördögöt
--------------------------------------------------------------------------------
Egry Artúr
móló
ülni a mólón a fényben,
forró köveken gyíkok,
magad alá húzod a térded
hátad az oszlop derekához,
körben a víz, mint a hajón,
ha tárul a látvány,
szelet érez a boröd,
napszagú, mint az a kelme,
fehér csapatokban,
madarak térnek a vízre,
vad furcsa moraj, ahogyan
egy motoros tüszköl.
Budapest, 2005
--------------------------------------------------------------------------------
Kotlár Márta
TE vagy
Te vagy a vizesés cseppjeiben a fény
Te vagy a fák ágain bólogató levél
Te vagy a virágok szirmain remegő harmat
És Te vagy a szivárvány a felhők alatt.
Te vagy az alkony a fáradt horizonton
Te vagy a hajnal az ébredő égbolton
Te vagy az első felcsendülő napsugár
És a réten szimatbontó minden virág.
Te vagy minden percem fényes öröme
Te vagy megvakult szemem minden fénye
Te vagy hangtalan világom egyetlen dallama
És parányi életem egyedüli szólama.
--------------------------------------------------------------------------------
Gáspár András
Tévedésem
hittem akkor olyant nem lelsz
mit megfogadtam volna s lám
azóta érzem mint nevelsz
mióta meghaltál apám
--------------------------------------------------------------------------------
Nowalis
Az enyém voltál
Tegnap,-tudod-esett a hó
s én sétáltam, ahogy szoktam
Fehér volt a föld, és az ég
szürkéllett egyre jobban
Kedvem is csak egyre rosszabb
Sivár a lét, mint a téli ég
s én, mindig csak hosszan-hosszan
elakadok suttogni még
Egy nevet...
Mi voltál? Ami ma is vagy
Egy álom, amit dédelgetek
De valóság, többé már nem látlak
Megtörtem de nem szégyenkezek
Magam előtt vagyok semmi
Magamnak nem vallom be már
Hogy a boldogságot az jelenti
Ha rá gondolok: Az enyém voltál
De lehet...
Hogy még lehetnél, ha akarnám
Ha a telefon kopott gombjain
ujjaimmal lassan végigjárnám
Egy régi szerelem számait
S hangod még egy kicsit hozzám-
Az én lelkemnek zenghetne
Aztán újra álmodhatnám
Hogy az enyém vagy, az őszinte
Szerelmet...
2003
--------------------------------------------------------------------------------
Demeczky János
ki a csoda?
ki a csoda?
kiabál felénk
dermedő hangon
hegyoldal
bordója,
sárgára
marta szívalakban
magát
az évszak
fémforgácsok
avarjába
hol réz-szarvas illan
ezüst róka elől
és rozsdás medve
cammog zörögve
el
ott a távol
távolsága
a mérhetetlen.
2003-10-20
|
|
|
A H É T V E R S E
|
Sík Sándor
Virág a tengeren
Parttalan tenger ringat csendesen.
Kicsiny virág vagyok,
Fehér virág vagyok,
Ringó virág végtelen vizeken.
Kicsiny virág vagyok.
Nagy, feneketlen mélységek fölött,
Hűvös, temető mélységek fölött
Hintáznak a habok.
Nagy, feneketlen mélységek fölött
A tenger lelke zúg,
A mélységek lelke zúg,
S ezüst hullámok árja hömpölyög.
A tenger lelke zúg.
A végtelen víz: ez az én hazám.
Végtelenség, te vagy az én hazám,
És én a koszorúd.
A végtelen víz: ez az én hazám,
A tenger az enyém,
A minden az enyém,
A fénymámoros örök óceán.
A tenger az enyém.
Öröktüzű nap fönn a kék egen:
Ringó virág végtelen vizeken,
Téged imádlak én.
|
|
|
A H É T E L E M Z É S E
|
Mottó: "Egy költeményt csak akkor értünk meg igazán, ha ismerjük a költő életútját, életkörülményeit, életérzéseit."
(Dr. Nagy Lajos: Bevezetés az irodalmi elemzések tantárgyba
Egyetemi jegyzet - Lúzer Kiadó 2001. II. Agyonjavított kiadás)
Mai tudományos elemzésem tárgya:
Mácz Ákos
Búcsú
Gyász festi
Feketére lelkem.
Múltam lettél,
Eltemettelek.
Nem véletlenül a fenti mottót választottam mai elemzésem bevezetéseként. Hiszen - tekintettel a mű tömörségére - valóban csak akkor érthetjük meg annak igazi mondanivalóját, ha ismerjük az író életútját, életkörülményeit, életérzéseit. Én azon szerencsés emberek közé sorolhatom magam, aki barátjának tudhatja Mácz Ákost, a mai magyar irodalom egyik legellentmondásosabb egyéniségét. Aki ritkán ír, néha belga, de leginkább magyar.
Ákos munkás szülők gyermekének szomszédjaként látta meg a napvilágot. A szegényes körülmények ellenére viszonylag gyorsan megtanulta kezelni a jakuzzi távirányítóját. Írói vénája korán megmutatkozott. Ha tehette már reggel 6-kor írt. Az óvodában rendkívül érzékeny, visszahúzódó kisfiú volt. Sohasem ütött többször, mint amennyi a mellette ülő uzsonnájának az elvételéhez elegendő volt.
Az iskolában ugyanúgy szerették a tanárai, mint a diáktársak, és nem azért, mert édesanyja is ott tanított. Hanem azért, mert az édesapja is.
Az első szerelmét másodikos gimnazista korában szúrta meg (körzővel:). Ez egy életre nyomot hagyott a lányban, aki ma a vakok és gyengén látók országos szervezetének alelnöke.
Egy kis győri kitérőt követően jött a nagybetűs élet: a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. Ekkor már majdnem olyan sikeres a nőknél, mint mentora, e sorok írója. Nagykanállal eszi a gyengébbik nemet, akik nehezen mondanak nemet egy magabiztos, "sármosan barázdált arcú férfiistennek".
Az iskolák után hamar kiderül, hogy nemcsak a nőknél van szerencséje, de a munka frontján is megállja a helyét. Feltűnően gyorsan halad a munkahelyi, illetve a társadalmi ranglétrán. Kreativitása, munkabírása, rendkívül érdes és nagy nyelve kitűnő képességek bármely pozíció betöltéséhez.
Magánélete is változatosan alakul, mégsem felhőtlen a boldogsága, hiszen már-már kétségbeesetten keresi az igazit. Meg is találja, csak az a szépséghiba, hogy minden hónapban. Ahogy öregszik egyre szentimentálisabb, viszont egyre vonzóbb is a még szabadon kószáló szingliknek. Szaporodó ráncait ellensúlyozza budai lakása, fullos személygépkocsija és biztos egzisztenciája. Persze ő még mindig valami kisugárzásról meg sármról beszél.
És itt térnék rá a mű konkrét elemzésére, hiszen vélhetően az is egy "igazi" szerelem elmúlását ecseteli. Nem véletlenül használtam ezt a kifejezést, hiszen a költő is festői hasonlatot hív segítségül versében. De nézzük az elejétől!
A mű címe önmagában még megtévesztő lehet. Én először arra gondoltam, hogy az 1986-os ceglédi búcsúról ír, ahol - emlékszem - volt céllövölde, és cirkusz is. Főleg abból, hogy úgy mentem egy kört a dodzsemen, hogy nem fizettem ki. De már az első sor után rájöttem, hogy ez nem az a búcsú. Rögtön le is hervadt a kaján vigyor a szájam szegletéből, és a második sor után már majdnem sírásra görbült.
Azt nem merném mondani, hogy nehezen érthető allegóriákat használ az író érzelmeinek kifejezésére. Sőt! Egyértelműen adja tudtára mindenkinek, kiváltképpen volt kedvesének, hogy elmúltak a komoly érzelmek. Azt ugyan nem árulja el, hogy ki dobott kit (és ettől lesz igazán izgalmas a mű), de a költő fentiekben részletezett életútja alapján, gondolom, vannak tippjei a kedves olvasónak.
Az igazi műértőnek sokkal több ez a vers, mint 4 rövid sor, vagy 7 szó. Én szinte látom magam előtt, ahogyan kibontakoznak a mindent elsöprő érzelmek. Látom, ahogyan Ákos barátom belép a könyvtárba (hiszen hol másutt ismerkedhetne meg egy költő az igazival) és meglátja Őt, amint szőke tincsei ráomlanak egy Dosztojevszkij kötet utolsó lapjaira. Seprűnyi szempillái alól csábos mosoly kíséretében hosszasan elméláz a belépő idegenen, aki (lévén, hogy jól ismerem őt) miután megmártózott a tengerkék szemekben, 16 másodperc alatt beleszeret történetünk női alanyába, és nem győzi csitítgatni az állítmányt :. Aztán beszélgetni kezdenek, és szóba kerül Goethe (persze csak a tarajos), Illyés Gyula korai költészete, valamint Zsivlakov az ismeretlen szovjet író, aki vizslákat tenyészetett a Don kanyarban.
Alig telik el pár perc, és úgy érzik, öröktől ismerik egymást… és örökké tart. Persze tudjuk, hogy semmi sem tart örökké (még a melltartó is lekerül éjszakára), és néhány nap múlva valami megtörik főhősünk lelkében (lehet, hogy újra elment a könyvtárba?). De mielőtt végleg elengedné a lányt, búcsúlevelet ír. Ez azonban nem egy hétköznapi levél, és nem is a hűtőre van ragasztva. Ákos méltósággal búcsúzik. Úgy, ahogy egy igazitól búcsúzni kell. Igazi úriember. Nem árulja el, hogy mi történt (ami némiképp bosszant is engem), nem adja ki szerelmét, de még utoljára megmutatja, hogy mire képes a parázs, amely a lángot éltette. 7 szó. 4 rövid sor. Stílus. Művészi kifejezőkészség. Ismét drága jó gimnáziumi irodalom tanárom szavai jutnak eszembe, aki csodálatos egyszerűséggel fogalmazta meg, hogy mi is a szépirodalom. Én ezt most átadom Önöknek, mert olyan tömör és mégis világos, mint a vers, amelyet elemeztem.
A szépirodalom tehát nem más, mint az egyedül lehetséges szavak, egyedül lehetséges sorrendje.
Dr. Nagy Lajos
Igazi értő (nem mű értő)
|
|
|
