ÉNEKES VAZUL
Tartalom
A folyóiratról
51. szám
2013. 11. 02.
50. szám
2008. 04. 11.
49. szám
2007. 12. 24.
48. szám
2007. 12. 07.
47. szám
2006. 11. 19.
46. szám
2006. 07. 13.
45. szám
2006. 05. 11.
44. szám
2006. 04. 10.
43. szám
2006. 03. 12.
42. szám
2005. 12. 24.
41. szám
2005. 10. 24.
40. szám
2005. 09. 19.
39. szám
2005. 05. 22.
38. szám
2005. 03. 23.
37. szám
2005. 02. 03.
36. szám
2005. 01. 09.
35. szám
2004. 09. 04.
34. szám
2004. 05. 17.
33. szám
2004. 03. 15.
32. szám
2003. 12. 16.
31. szám
2003. 10. 18.
30. szám
2003. 09. 07.
29. szám
2003. 08. 12.
28. szám
2003. 06. 10.
27. szám
2003. 04. 11.
26. szám
2003. 03. 04.
1-25. szám
2001-2002
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 31. szám
V E Z É R C I K K

Itt van az ősz

Almottó: "Ma sincs Vazul és holnap se lesz"

Itt van az ősz hajszál, itt van új hajakra száll vár áll ott s nem kő malom, föladom míg fől a dombokon a dom-du-dom dallamom. Hajlott hátú bábú hány új nyár nyújt néked szépet? Néped szép ettől nem dől meg felhőknek támasztott sí maszkod bízhatsz most bennem. Sezlon nem lom, dobni ki csak akkor, ha traktorra fér affért nem ér meg ki nem ért meg Meg-ért mért epedek, e plédek melegek, kellenek mert ősz van s Ő van a láthatáron. Láthat Áron vagy lát hat Áron, gyenge lenne, de lát, ha táron írom sorom jobb. Ulást barátom. Bírod-e még e vég nélküli szleng nyelv rettenetet? Tettetett közönyöd között ő nyögött ötlettelen teleken át lát leleteket. Kornak rajzolt ócska bocskort, bocs, kortalan koma, ha makogva sorom fel hangosan olvasod, jó nagyot végy levegőből bőgöl, ha csönd löbböl alád labdát a jaffát jéggel idd, s csak nevess e sorokon s jó híremet ne szidd de vidd.

Megfejtés:
Fenti szavakat kirostálva és megfelelő sorrendbe rakva egy értelmes mondat állítható elő. Ezt az értelmes mondatot kell elküldeni az EKT mailboxra. A helyes (értsd: csinos, sármos) megfejtők között helytelen megoldásokat sorsolunk ki.

Harmincegyedik. Örömünk teljes, mert harminc fölött minden Vazul ajándék. Egy kérés. A fórumozókhoz. Néha gondoljatok szegény szerkesztőre is és küldjetek VERSEKET az EKT mailcímére is, ne "csak" a fórumba tegyétek be!

Jó szórakozást, kellemes olvasást, kezeket a monitor fölé és ne olvassatok mosdatlanul gyümölcslevekről szóló verseket!

Így írtok Ti: Dobrosi Andrea, Szőnyi Bartalos Mária, Karaffa Gy, Koncz Teréz, Győrik Szabolcs, Bédy László



Í G Y   Í R U N K  M I

Revuczky

Ősszel

Ősszel közel sem
Öleltem oly szorosan,
Gondomban is
Hozzám doromboló
Magányom
Mint most.

Ősszel közel sem
Szagoltam oly boldogan
Kertemben friss
Bókját bólogató
Rózsát
Ily Illatost.

Gesztenye nevetve
Előz a lefőzött
Kamilla pára
Ára egészségemnek.
Ősz van, s én nagyon szeretlek
Benned s téged.



Í G Y   Í R T O K   T I

Dobrosi Andrea

Távlatközel

Mintha várnád kőkemény kézből
a semmit elsuhanni;

mintha platán törzsén
simítnál véresre sík sebet;

mintha terved túlfonott kalács,
(az enyém sületlen lázadás);

mintha áram vagy hideg ha rázna,
(tán a púp parázna hátamon);

rajtam most lomha láz lapul:
testem véd gyógyíthatatlanul.


--------------------------------------------------------------------------------



Szőnyi Bartalos Mária

PRESSZIÓ
(Pro memoria)

Dunán áteveztek sokan, de nekünk jégen volt a biztosabb.
Indult a vonatod neked is valamerre.
Sokan jöttünk át gyalog a Lélekfolyón.
Zimankóban is utat mutatott vastag jege.
Kisszigetre átjárt megpihenni a sors.
Rettegésemben megnémultam, csak fogtam a karod,
Istenhez fohászkodtam, tényleg most mehetünk e
Mikor elmentek mellettünk a csendőrök.
Itt vagyunk, mondtad, s megálltunk, megérkeztünk már.
Nem lehet baj, batyunkat letettük magunk mellé.
Átgázolt rajtunk - újra megszólaltál - kíméletlenül a szemét.
Cudarul égetett a fájdalom évtizedeken át: nyomott a batyu.
Idővel sem tudták, mi a bánatom: lépteimet elvitte a folyóm.
Óda lett az "Odaát", a honvágy gyötört, a gyökerek hiánya.


--------------------------------------------------------------------------------



Karaffa Gy.

Hazudj magadnak...

A magam keresztjére feszültem:
Legyőzött már ím a világ.
Gyerekkoromat lesem feszülten;
Hol törött meg hát az az ág?

Hazudok magamnak szép álmokat;
Csak nevetnivaló maszkok.
Hát nincs már szó és nincsen gondolat?
Nem kondíthatok harangot?

Hazudj Te is magadnak barátom:
És a szótól perzselődj meg!
Nem szeretem, ha a könnyed látom;
Talán a mosolyod könnyebb.


--------------------------------------------------------------------------------



Koncz Teréz

Fekete hollók

Most mentem magam.

Közhelyes nevű madarak nagy testtel
nyugodtan, méltóságteljesen ülnek
a kerítésen, a fákon, a havon,
s maguk se tudják, mit keresnek.

Én tudom, én tényleg magányt keresek,
újra el akarok bújni az éjben
de valahogy elszámítottam magam,
világos van megint, úgy mint régen.

Ilyenkor tényleg érdemes élni.
Nem fúj a szél, átlátszó kék az ég,
tudom én, hol láttam ilyet,
rég volt már, kicsi voltam még.

Most nagyobb vagyok s egyedül megyek
szembe jön egy fiú, egy lány
kézenfogva, lobogó kabáttal élnek,
boldogságuk ritka talány.

Úgy tűnik, tényleg veletek maradok,
fekete hollók, ti talán szerettek
bár most még szomorú se vagyok,
nem bánt, hogy senki sem ölel meg.

Most csak őszinte akarok lenni
tiszta rímeket lélegezni, kiterjedni,
mert nem kérem én senkitől,
hogy az érzést helyettem értse meg.

Tíz centivel a talaj felett járva
elvész lassan a világ problémája,
és még a nap is segít az égen,
s arcomat kedvesen birizgálja :

Nyugodj meg, eljön a meleg is lassan,
nem kell majd akkor, hogy kabátot vegyél,
kacsingatnak rád majd a szempárok,
ma nyugodt vagy, megmarad az érzés,
mindenki vigyáz rád holnap is, ne félj !


--------------------------------------------------------------------------------



Győrik Szabolcs

Melankólia

Novemberi esők komorsága, mélyenszántó, borongó tónusok.
Őszi délután, lehulló levél, ólomszín felhő az égen.
Kopár földek, temetők, avarlepel.
Feketék a levelek.
Elmúlt Mindenszentek, kialudtak a temetői gyertyák, miként a testekből odalent elillant a lélek.
Eső mossa a sírokat, hullnak a levelek és múlik az ifjúság.
Jönnek a szomorú hónapok, a hosszú téli esték.
Hallgatunk némán, mint a csendes esőben ázó földek.


--------------------------------------------------------------------------------



Bédy László

ATTILÁHOZ

Várom azt a percet...
Várom a lépések zaját...
Elnyomják majd felettem
A távozók szavát.

Köpenyt vesz a táj,
Majd ledobja ruháit.
Rothadó avar temeti
A múltnak hibáit.

Egy ágon ülök
És madárfütty vagyok.
Életem telében
Árva ághoz fagyok.

Nem várom azt a percet,
Hogy letörjön az ág,
És tavasszal már
Felettem nyíljon virág.

Gyere még a tél előtt,
Rázd meg azt a fát!
Gyere, tedd meg értem,
Kérlek, jó barát!



A   H É T   V E R S E

Berzsenyi Dániel

A közelítő tél

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak.
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!



A   H É T   E L E M Z É S E

Mai tudományos elemzésem témája:

Dobrosi Andrea

Tánc

Mint holtakból kirakat,
országúti árcédulák a kerítés mögött;
zörgő marionettfigurák
gyakorolják a túlvilági lépteket.
Körömcipőkoppanás a múlt,
dobhártyámon dörömböl
a sárga testű nap,- az éj roppanó zene.

Elalszom, a tölgy megállít...
Vörös lomb hull a méregzöld mohára,
betakarja combomat a reccsenő idő.
Álmom kapujában az alagút fényoszlopai
megfáradt zsoldosok.
Megérkezem. Valahol kiszállok,
a kanyarban távolodnak terveim,
kíváncsian méregetnek a kerti virágok
..a csend denevérszárnya tapogat.

Üvegszilánk a nap,
vérnarancségből fény csöpög,
megduzzadnak a vizenyős dombok,
elhalkul a csontos éj -
krizantémot lóbál a szél
a viaszruhás hold kezében.


Prológ:

Annakidején(latinul szebb: anno) , amikor hős költőink még nem is sejtették, mi fán terem a hasonlat, a szimbólum, s maga a nagybetűs Szimbolizmus, bizony könnyű dolga volt a verselemzőnek. A költők világos gondolatokat közvetítettek olvasóik felé, díszcsomagolásban. Jaj annak az elemzőnek, aki a szimbolizmus ingoványos talajára téved! Úgy mellé nyúlhat, mint kezdő edző a gőzborotvához.

Dobrosi Andrea Tánc című verse született tehetséggel megépített remekmű, amely hemzseg szimbólumokban. A szimbólumok erős szimbiózisban élnek a vers vázával. Önmagukban egyik sem életképes. Együtt alkotnak egészet, maradandót, valódi verset. És mielőtt tényleg elmerülnék a vers dicsőítésében, erős akarattal, görcsösen bújok vissza verselemzői gúnyámba, mert verselemzés kritika nélkül olyan, mint a Barátok közt szereplőválogatása…

Szóval, figyelem! Kezdő szimbolisták rögtön kiszúrják, hogy már maga a vers címe is szimbólum. A haladók, mosolyogva bólogatnak, hát persze, hogy az, de mi azt is tudjuk, hogy valójában mit jelent!
Kezdő szimbolisták tovább, haladók (önelégülten mosolyogva) szintén tovább!

Az első versszakba úgy beletört a bicskám, mint az iraki keksz leárazás után. Önmagamat és hűséges olvasóimat csapnám be, ha azt mondanám világos, mint a nap: az első versszakban zörgő marionett babák gyakorolnak, a kerítés mögött holtakból kirakat az országúti árcédula, a múlt körömcipő koppanás, a nap sárga testű, az éj roppanó zene. Gondolom nem is ezt várják egy alapjaiban véve tapasztaltnak is mondható verselemzőtől.
Azt hiszem, annak megfejtése, hogy vajon mit jelenthet az "országúti árcédula" expresszió, a vers egészének megértéséhez - hála a jó égnek - nem szükséges.

A második versszak önmagáért beszél, úgy gondolom, nincs mit magyarázni azon, hogy miért takarja be valaki combját a reccsenő idő. Ugye? Hát nincs ennyi fantáziája kedves olvasó? Szimbolisták, kicsik, nagyok, tovább! Hát nem látjátok, hogy a költő tudatosan akar megzavarni bennünket a rengeteg szimbólummal? El velük! El velük és amint azt már az elején rendkívül éleslátóan leírtam, mármint a szimbiózist, nézzük meg közelebbről magát a vázat! Az igéket. "Elalszom", "hull", "betakar", "megérkezem", "kiszállok". Ezekből kell kiindulni, a vázból, melyre felfutnak és kivirágzanak az apró szimbólum bimbók.

A harmadik versszakban van a megoldás. Akik eddig egy szót sem értenek az elemzésből, ne csüggedjenek! Nincsenek egyedül… A harmadik versszakból a jelzőket emeljük ki! "Vérnarancs", "duzzadt", "vizenyős", "csontos", "viaszruhás". Ebből a vérnarancs nem jelző, tehát elhagyhatjuk.

Még mindig nem világos? Nem csigázom tovább kedves olvasóim idegeit. Töröljük ki elménkből az egész verset, az egész eddigi elemzésszerű zagyvaságot. Egy verssorra kell koncentrálni, éspedig erre: "krizantémot lóbál a szél"

Dereng már valami? Neeem….?

Vagy mégis? No igen, ebben az esetben viszont a címnek egyetlen értelmes jelentése van.

A tánc jelentése: temetés… (Haladó szimbolisták ki nyert?)

Innentől kezdve pedig a vers értelmezése tényleg kézenfekvő, s csak gratulálni tudunk szerzőjének a csodálatos képekhez, a mesteri szimbólumokhoz!

Epilóg: Hát így vezeti megoldásra hős seregét egy szimbolista verset szimbolistán elemző elemző. (Jellemző…)

(INGOTUS)


Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014