ÉNEKES VAZUL
Tartalom
A folyóiratról
51. szám
2013. 11. 02.
50. szám
2008. 04. 11.
49. szám
2007. 12. 24.
48. szám
2007. 12. 07.
47. szám
2006. 11. 19.
46. szám
2006. 07. 13.
45. szám
2006. 05. 11.
44. szám
2006. 04. 10.
43. szám
2006. 03. 12.
42. szám
2005. 12. 24.
41. szám
2005. 10. 24.
40. szám
2005. 09. 19.
39. szám
2005. 05. 22.
38. szám
2005. 03. 23.
37. szám
2005. 02. 03.
36. szám
2005. 01. 09.
35. szám
2004. 09. 04.
34. szám
2004. 05. 17.
33. szám
2004. 03. 15.
32. szám
2003. 12. 16.
31. szám
2003. 10. 18.
30. szám
2003. 09. 07.
29. szám
2003. 08. 12.
28. szám
2003. 06. 10.
27. szám
2003. 04. 11.
26. szám
2003. 03. 04.
1-25. szám
2001-2002
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 39. szám
V E Z É R C I K K

Könnyen vittük sokra

Nyár van. A tavaszt átugrottuk. A hólapátolás és a napolajkenés közötti rövi idő arra sem elég, hogy rádöbbenjünk, bizony könnyen vittük sokra. Okosak, szépek, ügyesek lettünk. És sikeresek. Elégedett vagy? Nem is tudom, valami hiányzik...

Lakás? Van. Kocsi? Van. Gyerek? Van. Karrier? Rendben. Hát akkor? Nem is tudom. Valami hiányzik.... Könnyen visszük sokra és sikeresek leszünk. És akkor mi van? Mikor dőltél hátra és élvezted egy pillanatra azt, amit elértél? Mikor érezted magad elégedettnek? Mi történt veled az elmúlt három évben? Semmi különös. Megnősültem, férjhez mentem, gyerekem van, kettő is, három is, dolgozom, szóval semmi különleges. Az élet halad, megállás nincs. Elégedett vagy? Nem is tudom. Valami hiányzik. (Valami titkos kaland, titkos hely, titkos szó, titkos illat, titkos pillantás, titkos érintés, titkos csók...) Hiányzik valami. De hogy mi, az titok.

Titkokról írnak a bátor költők. Saját, temetett titkaikról. Rímekbe, rigmusokba csomagolt elfojtott érzelmek lenyomata versük. Kód kell hozzá, hogy megfejtsük, megfejtsük a nagy titkot. Könnyen visszük sokra. És akkor mi van? A titok továbbra is titok marad...És valami hiányzik. Az örök elégedetlenség bilincse éget. A könnyen vittük sokra életcél bukni látszik. A vágy felperzseli...


Ingotus


Í G Y   Í R T O K   T I

Baranyai Csaba

Meglepetés II

Mint robbanó motorban
A lobbantó szikra
A sziklán álló mohikán-szív
Benne az élet terebélyes bokra
Szeretni, félni, szenvedni hív

Hívatlan vendég leszek
Meglepetés-korong a Hold udvarában
Élet teremtette illatos sejtkezdemény
Minden nap jót magamért teszek.
Anyámban születő reményteli Én.

Nagytarcsa, 2005. 03. 21.

--------------------------------------------------------------------------------


Lénárd József

Az anyák napjára

Az ablakot már becsapta a szél.
Virágzik kint a rózsaszín tavasz.
Imakönyvben régi rózsafüzér:
anyám emléke. -- Maradj még, maradj! --

Ahogy avarban szellő keresgél
mozdulást, úgy kutatom a múltat.
A sok fénykép, már hang nélkül beszél.
-- Kezedet érzem, ahogy simogat. --.

- Oh anyám, tudod már rég, utazok
én is, még a múltadban repülök.
Szeretetem a végtelen idők

birodalmába üzen: - Tavaszok
jönnek, mennek, s az unokacsapat
virágok között már együtt szalad. -

--------------------------------------------------------------------------------


Pákozdi Gabriella

csók

tenyeremben az arcod
mint forró csokoládé
felhevít - kortyonként
elmerülök benned
s nyelvemen olvad már
ajkad tejszínhab-puhasága

--------------------------------------------------------------------------------


Kalóz Pepi

…mint az Isten

Sziklacsúcson, mint az Isten,
uralom a kék eget.
Fényben ázom, én dagasztom
viharrá a felleget.

Lenn a völgyben, nyög az erdő,
álmát szélvész tépi szét.
Felborzolja zöld szakállát,
villám sújtja köntösét.

Ott állok a vihar felett
-mitől minden menekül-,
sziklacsúcson, mint az Isten,
magányosan, egyedül.

--------------------------------------------------------------------------------


Góg János

Primus inter pares
- Kérés Faludyhoz -

Költő, ki népe
évezredes kínjait
magában hordozva ég:

szólj ma igazat,
gyógyírként ható valót,
nem lehet késő ma még

jajveszékelés,
bölcs hangú szózat, ima!
Ki tudja mikor elég

torokszakadás
fáklya-tűz, lengő zászló...
mikor borul ránk a vég!

Legyél addig is
gyógyír fájó sebünkön,
lelkünknek "szent menedék"!

--------------------------------------------------------------------------------


Szakáli Anna

Tavaszi üdeség

Az éles napfény remegve táncol,
selyemlobogású meleg fátyol,
mely áttör, áthatol űrtengeren,
s átölelve a Földet, megpihen.

Melengető napsugarát várta,
hosszú álmából ébredez a föld,
készül már új ünnepi ruhája,
óvó kebelén zöldre vált a völgy.

Fagyott rögök fölött győztesen áll,
bimbó pattan hideg szelek után,
ég kékjében szivárvány íve száll,
fény ragyog, gyöngyszirom nászi ruhán.

Piros-sárga tulipános kertben
pillangó les szerelemre vágyva,
s a hajnali hűs, nyirkos ködökben
már üdén bókol május virága.

Elvarázsol e tünde új világ.
Jöjj, tavasz, jöjj! Szaladj sebesen!
Friss illatod lila orgonaág,
s te az enyém vagy, szép szerelmesem.

2004. március 20.

--------------------------------------------------------------------------------


Szombathy Péter

Detektívtükör

Fergeteges szenzáció!
Fuldokló generáció?!
Ció, káció, vakáció...

Lebegő istenképmás,
Átlátszó találgatás,
Hazug bálványimádás...

Hitetlen vakság,
Pogány valóság,
Hívő álomhazugság...

Majd visszatér, és megremeg
Minden, amit nem lehet
Elhinnünk, hisz másra vár
Majd pár perc alatt megszakad
Mi nélküle fennmaradt
Bábeli kártyavár

--------------------------------------------------------------------------------


Tajti Ákos

GONDOLKOZZ RENDSZERBEN

I.
Pillangó-hatás

gondolkozz rendszerben,
számold meg napjaid, add össze őket,
és nézd meg mik kötik
a múltakhoz az eljövendőket:

egy pókhálószálat fogj meg,
akaszd magad közéjük nyakadnál fogva,
mindegy, hogy mit csinálsz,
maradj az okszerűség foglya,

gondolkozz rendszerben,
szemellenzős lókötő, vaskalapos gomba,
szaporodj és cselekedj,
maradj az okszerűség foglya;

én hiszek a káoszban.
leszek a japán lepke megrebbentett szárnya.
kis hatásként nagy hatással
leszek a világra.

--------------------------------------------------------------------------------


Ubi Sanyi

Életút

Kicsi voltam
Felneveltek,
Ha rossz voltam
El is vertek,

Mikor kellett
Nem tanultam,
Lent a grundon
Labdát rúgtam,

Hogyha szóltak
Nem feleltem,
Csitítottak?
Feleseltem,

Mikor csend volt
Kiabáltam,
Ha zajongtak
Némán álltam,

Ha kellettem
Nem csókoltam,
Akkor inkább
Részeg voltam,

Nem volt lóvém
Pazaroltam,
Mikor jól ment
Fukarkodtam,

Manapság már
Nem kavarok,
Általában
Csendben vagyok,

Magammal már
Megbékéltem,
Életemet
Csöndben élem,

Nem harcolok
Senki mással,
Néhanapján
A világgal.



A   H É T   V E R S E

Ady Endre

HARCOS GYULAI PÁL


Jó, hű csatárok szégyenkezve halnak,
Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr,
Azt üzeni, hogy nincs vége a dalnak:
Nem halt meg ő, csak befordult a falnak.

Kis Erdélyország, kis sorsunk vidéke,
Küldte ide, hogy háborogjon,
Mert az apróknak harc a menedéke
S vérbeli magyart megölne a béke.

Hát ő verekszik, bevágtat a bajba
S végtelenül sok a magyar baj,
Ő belevág, nem gyáván töpreng rajta,
Hajh, kivesző, de legjobb magyar fajta.

Sorsunkat hordta, nem csupán a kardot
S a sorsvivők el nem mehetnek.
Hol álom-pipák ős füstje kavargott,
Szivig és csontig vinni kell a harcot.

Mindegy minden más: harsogjuk a vádat:
Álmos magyar, nézz be lelkedbe
És válogasd meg minden prófétádat«
S el ne felejtsük az »üsd, nem apád«-at.

Mert romlott, üszkös a mi magyar lelkünk,
Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr,
Kicsi valódnál benned többet leltünk
S nincs ütésed, mit meg nem érdemeltünk.

S te mégy előre avagy mennek mások,
De nem hagyunk halálos békét
A magyarnak, míg lelkes csatázások
Vérében földje bujára nem ázott.



A   H É T   E L E M Z É S E

Mai tudományos elemzése: Nagy Lajos Láthatatlan szavak című életműve


Nagy Lajos

Láthatatlan szavak





Kelt, Cegléd(?) 2005. január 1.

ELEMZÉS

Mottó: "Ha Görög Zita lennék, azt mondanám, nekem átjött.
Viszont, ha Görög Zita lennél, azt mondanám, gyere át!"
(Ingotus)

A mintegy háromszáz oldalas életmű (vagy egy soros?) valósággal letarolja, elgázolja, eltarolja, legázolja, agyoncsapja az olvasót. Elolvasás után az ember úgy érzi magát, mint amikor valaki valahol leoltja a villanyt, csak állunk bambán, mint egy lecsúfított kilométerkő és meredünk, meredünk, merevednénk…


Először is szögezzük le. Nagy Lajos ezután is Nagy Lajos marad, de valami mégis megváltozott. A ház már nem olyan, mióta elhagyott bennünket ez a GOND-olatokat és csitriket versbe szedő romantikus vágypoéta. A karrier, amely a "Kocsma" című költeménnyel kezdődött és olyan klasszikusok fémjelzik, mint a "A Füled (Matyié)", a "Menés (matyié) " a "Jolán", a "Mé' kaptam nyelvtanból kettest Imrebá?", vagy "az "Ákos, idén keddre esik a névnapod" és amely karrier csúcsa eleddig a "SUPREME" volt, valamint a barátom / kabátom rímpár feltalálása, most bevégeztetett. A költő kiírta magából mindazt, amit kiírhatott. Mindazt, ami már gyermekkorától ott formálódott, érlelődött benne, magamagában, dacosan bús ceglédi diákosságában, labdakergetésében és korai házasságában.

Berceli kis gömböcként hömpölyödött és gömbölyödött és úton-útfélen, csak nőttön nőtt és nőtt és növekedett és most íme, mint egy nájlonzacskóba gyömöszölt langyan -megpunnyadt KOOL-AID (van ki e márkát nem ismeri?) amelyet az M7-esen halálra gázol egy lop
ott Grand Cheerooke bal hátsó kereke, az egész kipukkadt.
A költő kiüvöltötte magából a benne lakozó gigantikus titkot, arcunkba fröcskölte véresen-aranyan, megy a gőzösen-bűzösen, önnön priori lényét és annak minden vonzatát. A végtelen ürességet, a nagy büdös semmit…

Nagyapám egyszer azt mondta, látod, kisunokám, de már nem tudta végigmondani…Na én is valahogy így vagyok ezzel. Elemeznék, de nem tudom, hogyan fogjak bele, nincs támpont, nincs versszak, nincsenek, szavak, egy megátalkodott pontosvessző, annyi sincs.

Már az első soroknál elakad az ember tekintete, azt se tudom, hirtelen mit nézek és mit látok, szinte visítanak a fehér lapok, szinte hallom, amint valaki a szemgödrömet belülről törött krétával karistolja. Ahol a lélek-sikoly kicsapja azt a bizonyos biztosítékot, szerény eszközeimmel én már kevés vagyok és bátortalan az elemzéshez. Ide profi agysebészek, mesteremberek kellenek! Megasztár kritikusakat hívok segítségül, mert egyedül beleőrülök! Már harmadszor olvasom újra a ….

…Na szóval, tévékettő élő adás, amikor bekapcsolódunk a közvetítésbe Nagy Lajos éppen befejezte műve előadását. Meghajol. Percekig döbbent csend, a mikrofon halkan gerjed, valahol elcsattan egy halogén reflektor, a nézőtéren mukkanás se. Még mindig semmi. Még mindig. És ekkor kitör a taps.

Taps, szűnni nem akaró.

Műsorvezető:

Lajsokám, ez aztán ült, oda tetted magad rendesen, bele a kamerába, ahogy azt kell, wáówwwwwww, és mond és most hogy érzed magad? Ugye milyen királyság? De inkább kérdezzük meg a zsűrit!

Zs 1

Nem tudom. Úgy érzem magam, mint a kisfiú, akit nem pisilnek le az óvodában, pedig szerelmes az óvónéni kék nefelejcs tekintetébe. A magyar közönségnek pont erre van szüksége, hiánypótolsz. És köszönöm. Köszönöm, hogy éppen te, hát szóval öregem, beletrafáltál. Utoljára Frank Sinatra varázsolt el ennyire, de rajta nem volt napszemüveg. Hát rajtad sincs, igen, látom, de hát engem megvettél. És még az a kis sasorr a két szemed között, most az sem zavart. Ennyi.

Zs2

Jó' van, Lajoskám jó' van. Az elején picit (érted ugye, pici, óriási) megijedtem, hogy bejön ide egy kissé puhos, kese hajú, kissé őszülő jogász gyerek és itt játssza az agyát, meg minden és erre bejön egy kissé puhos, kese hajú, kissé őszülő jegyző úr és aztán itt előad valamit és nekem tátva marad a szám, és én ettől baromi jól érzem magam és azt gondolom, jól van ez így, és teljesen rendben van. Idejön ez a pali, és olyat mutat, hogy szóval nem is tudom, beszéljenek a többiek.

Zs3

Mikor bejöttél a színpadra, már látszott a tekinteteden, hogy itt most valami óriási, gigantikus, szuperprodukció készül. Valami ősi, ösztönös tudatosság bujkál benned és most végre bátran, férfiasan, őserősen engedted, hogy mindez a felszínre törjön, kitárulkozzon, kijöjjön belőled. Gratulálok. Mi, kissé egzaltáltak tudjuk milyen ez az érzés. Még mindig futkos a hideg a hátamon és ez nagyon izgi! Imádom, ahogy az a kis macis rókapofád rám sompolyog, azzal a sunyi, sötét kis tekinteteddel, van benned valami kis cukis vadság, valami megfoghatatlan őserő, amely csak úgy vibrál körülötted. Szóval, Gratulálok! Mertél magad lenni és nem szégyellted a tetoválásodat!
Mert ez a produkció át volt itatva pajzán, buja gondolatokkal és ez olyan grrrrrrrr és wrrrrr és miaúúú! Imádlak husikám! Legszívesebben széttépnélek!

Zs4

Akkor megint én leszek az, aki kimondja. Lajos, ez borzasztó volt. Tragikus. Ez még a szuprémnél is kategóriákkal gagyibb. Ez felfoghatatlanul gyenge. Persze most nem azért, mert, hogy én esetleg jobb,de hát nem elég, hogy az íveket képtelen voltál jól megfogni, nem elég, hogy tele volt hamis hangokkal a produkció, nem elég, hogy túl alacsonyan kezdted és még alacsonyabban fejezted be, ráadásul még túl is játszottad magadat, mint egy ripacs. Sajnálom, nekem ez nem jött be. Többet vártam tőled, a mai produkciód alapján azt kell mondjam, hogy mi voltunk a hülyék, hogy egy ilyen dilettánst továbbengedtünk. Ez nagyon gyenge produkció volt, Lajos ideje elgondolkodni ezen. Egyszerűen nem jött át amit akartál, nem tudtál megfogni, nem éreztem, hogy engem akarsz, hiteltelen, lelketlen, akarat-gyenge, amatőr produkció volt ez. De mivel a közönség tök hülye, lehet, hogy továbbszavaznak.


Zs5

Én viszont úgy gondolom, a közönség egyáltalán nem hülye. A közönségnek szüksége van rád és a produkcióra, mert valljuk be, én úgy gondolom, hegy ez egy profi produkció volt a maga kis gyermekbetegségeivel, és ami ennél is fontosabb, a közönség vevő volt rá és rád. Kétségtelen, van még mit csiszolni a verslábakon, a rímek egyenesen pocsékok, a mekegésed az őrületbe kerget, de mindezek ellenére én azt mondom, semi baj nem volt ezzel a produkcióval. Eladható ez is, mint minden más. Csak így tovább. Még annyit, hopgy kezded megtalálni a saját hangodat, ez már olyan hamisítatlan nagylajosos dolog volt. Szóval, nekem tetszett.

Műsorvezető2

Lajoskám, ház ezt jól megkaptad. Most mire gondolsz, hogy érzed magad és egyetértesz a zsűrivel és ha nem?

Revuczky Mátyás


Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014