ÉNEKES VAZUL
Tartalom
A folyóiratról
51. szám
2013. 11. 02.
50. szám
2008. 04. 11.
49. szám
2007. 12. 24.
48. szám
2007. 12. 07.
47. szám
2006. 11. 19.
46. szám
2006. 07. 13.
45. szám
2006. 05. 11.
44. szám
2006. 04. 10.
43. szám
2006. 03. 12.
42. szám
2005. 12. 24.
41. szám
2005. 10. 24.
40. szám
2005. 09. 19.
39. szám
2005. 05. 22.
38. szám
2005. 03. 23.
37. szám
2005. 02. 03.
36. szám
2005. 01. 09.
35. szám
2004. 09. 04.
34. szám
2004. 05. 17.
33. szám
2004. 03. 15.
32. szám
2003. 12. 16.
31. szám
2003. 10. 18.
30. szám
2003. 09. 07.
29. szám
2003. 08. 12.
28. szám
2003. 06. 10.
27. szám
2003. 04. 11.
26. szám
2003. 03. 04.
1-25. szám
2001-2002
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 47. szám
V E Z É R C I K K

Kaszijjasz Kapufája

A Reál Madrid Bernecére látogatott, helyre tenni az őshonosokat egy időközi béel előelőelőelő selejtezőn a domboldal alján, nem messze a kálváriától. Az időjárás és a helyszín kitűnő támasza volt a hibátlanul induló hétvégi kirucanásnak.
Kapello Ronaldoval utazott és már a váci útnál jártak, mikor Bekem hívta őket telefonon. Roberto Karlos és a tartalékcsapatban labdát szedő Ricardo Mendez már rég a kocsma előtt parkolt, mikor Kaszijjasz elindult a többiek után.

A bemelegítésnél Kapelló elaludt, majd közölte, hogy eladta az összes hegedűjét. A többiek ezt rezignáltan vették tudomásul és a szembekötősdi után megszavazták a kezdő tizenegyet. Ronaldo, némi felhördülés mellett, nem vállalta a csatár posztot és a nézők megrökönyödött tekintetének kerszttüzében komótosan besétált a kapuba. A némileg szintén meglepett Kaszijjasz levette kesztűjét, odaadta Ronaldonak és felballagott a csatárposztra. (Ettől kicsit elfáradt, a hosszú sétákhoz nincs hozzászokva, bár személyi edzője letiltotta az alkoholról és a nőkről. Kaszijjasz bánatában pókerkártáyára váltotta megmaradt dugipénzét.)

Roberto Karlosz csak harmadik felkérésre volt hajlandó egyáltalán mezbe bújni, kurta pillantások közepette. Bekem egyből vállalta a játékot, a többiek harsány röhögése kísérte döntését, de Bekem profi, őt ez nem zavarta. Rikárdó Mendez, aki állítása szerint tiszta, bár némi súlyfelesleggel küszködik (rossz nyelvek szerint csak lakótársával vállal sorsközösséget) szintén azonnal igent mondott nemet.

A meccsre úgymond a kutya sem volt kíváncsi. A Traktoros Józsi meg is jegyezte, ez nem csapat, ez egy gittegylet, (még levelet is írt) bezzeg a Hörömpő kettő, múlt héten is úgy becsúszott a kemencei Srenyáknak, hogy újra kellett éleszteni a Piroskát! Ezek meg itten? Úrigyerekek, tiszta póló, aranylabda meg a kicsi ...om!

A real elnöke a meccs után lemondott, mert játékosai bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a szertáros ellen, aki nem vasalta élre Ronaldo zokniját.
Ronaldó - hozzáteszem - saját bevallása szerint igen jól érezte magát a találkozó alatt, bár azt ő is elismerte, hogy azon kívűl, hogy kapott egy köténygólt, sokmindent nem csinált. Ha a félmeztelen fotózást nem tekintjük sok mindennek, természetesen. Azt mondta, a szertáros megérdemli a sorsát és köpött egyet.

Egyedül Kaszijjasz iparkodott, aki a frissen kapott lehetőséget kihasználva azon nyomban rúgott egy kapufát. (Ronaldo szerint persze csúnya fölé volt.)

A meccsről nem készült hivatalos jegyzőkönyv, az unatkozó Rikárdó kattogtatott hébe-hóba az utókornak. Érdekes, hogy labda egyik képen sincs.

Tényleg, srácok! Hol a labda?

(revueu)



Í G Y   Í R U N K  M I

Monori Zsolt

Ifjúság? Hmm...
Szappanbuborék
Mohó pajkos vágy
És már itt is a vég



Í G Y   Í R T O K   T I

Kalóz Pepi

Nyárutó

meghal a nyár
bánata fáj
halálsóhaja éget

sziklafokon
izzik a rom
a Naplovag ereje éled

varjú kiált
halált kiált
"Lovag, foszlik a vérted

harcba ki hív
halálba hív
Istened óvja lépted!"

újra kiáll
csatába száll,
vaslova vágtat az égre

varjúsereg
tollán pereg
a Naplovag lángszagú vére

--------------------------------------------------------------------------------


ditja

Gesztenye

sokadik éve
gyermekeként hoz magával
az Ősz.
bölcsőd a zörgő avar,
az ébredező Színek öle.
ahová lepottyanhatsz
hogy felemeljenek...
bár olykor meztelenül várod
a Hideget.

tenyerembe illik
gömbölyded Színed.

mély Barnaságod
emlékeztet valakire...

de a tükörben felismerem:
Szemem és Bogaram
sokadik éve.

--------------------------------------------------------------------------------


Halász Ildikó

Életkerék

Hideg van és az avarral együtt
engem is eléget az ősz.
Eső áztat, hó betakar
rámsimul márga, agyag, porladó lösz.

Gyönge eremből patak lesz
szívemből szederfa nő.
Virágtalan zörögnek még a bokrok,
de vonásaim hordozza a hegytető.

Nyárra beérik minden szavam.
Rigófüttyel ébred a lélek.
Búzamezőkbe vetett soraim
majd újraíratják vad aratógépek.

--------------------------------------------------------------------------------


Vékony Andor

Futnak a napok

Futnak a napok,
ott hagyod, benne maradsz,
világot formálsz.

Új napra ébredsz.
Látod, köszöntenek, a
reggeli fények.

Minden olyan más,
megáll a megszokott világ.
Fényjáték varázs.

Zuhog az eső,
ragyog fent az őszi Nap,
a tiéd. Hagyd csak.

Vidd mind magaddal,
lelkedbe zárt kalanddal.
Megérdemled.

--------------------------------------------------------------------------------


Egry Artúr

Cseresznyeleves

pára tapad,
hideg kanalamra

előttem, a levesben,
cseresznyék úsznak,

felbomló húsukat, néhol
szemérmes repedés szeli át,

vérbe borult a tányér,
mint az a születésnap,

kár minden szóért,
június van

(Budapest, 2006)

--------------------------------------------------------------------------------


Pákozdi Gabriella

kanizsai mozaik

Ünnep.
Itthon vagyok.
Rám kacsintnak
az üvegablakok.
A téren, a földpadon,
a vén víztorony,
bóbitás hajából rég
kikopott már a barna festék;
de szoknyáján ülve,
mint hajdanán,
csacsogó verébhad
várja az estét.

Színek és illatok -
sok minden változott:
az iskolám nem kék;
s a számokat házak
mezén fakóra mosták
könnyes tegnapok;
új könyvtár is nyílt:
pompás gyöngyvirág
templom terén,
kelyheiben titok-fürkészőn
száz kaptárlakó
duruzsmál.

S az utcán
idegen szemek
mosolyát rebbenti
felém kósza szél -
Ismernek talán? Vagy
e mosolyhoz elég, hogy
itt járok és kelek?

...

Nem vagy enyém már -
hűtlen lettem,
elcsábított a fények
asszonya;
de hajlataid járva,
régi szerelmünk
pírja égeti arcom,
drága Kanizsa.

--------------------------------------------------------------------------------


Kiss Ferenc Szabolcs

Szép az élet

Ej, haj, te tábortűz ...
Ej, haj, te gitár ...
Fogtok e még élni,
Ha az éj leszáll?

Ej, haj, te friss levegő...
Ej, haj, te csillagos ég...
Az éjjeli csendben
Fogtok-e fülelni még?

Ej, haj, te hegyvidék,
Ej, haj, te néma csend,
Fogtok-e még csábítani
Holtat s elevent?

Ej, haj, te szabadság,
Ej, haj, te szerelem,
Mondjátok, hogy szép az élet,
Amíg el nem feledem.

--------------------------------------------------------------------------------


Szakáli Anna

Nyári fény

Felhőre ül a fénysugár,
alszik a kert, alszik a nyár.
Aranyhaját hinti le
lombok között a földre,
bukdácsol fénylőn sietve.

És tovahúzva karjait,
szőlőkacs kusza álmait
lugas rejti, hol kékes
fürtökben lóg az édes
édeni gyümölcs, fenséges.

Suhan a kerten, réten át,
víztükrében nézi magát,
s elalszik édesdeden,
napraforgó levélen,
hol sárgul a folt középen.

(2006. augusztus 29.)

--------------------------------------------------------------------------------


Deáky Levente

A Tükör mögött

Egy teljes Örökkévalóság óta
Játszom
A tökéketlen embert
Még mindig érdekes
Annyi létidő óta
Ugyanazt a szerepet játszom...
Tökéletesen

--------------------------------------------------------------------------------


Demeczky János

Kétfejű szürke madár

Korom tapad az ég aljára
Lepereg;
Meleg gyapjútakaró

Vakfoltok nőnek
Láthatatlan
Korongfüstbe dúdol rongyhajó-hanggal
Kétfejű szürke madár

Az ütemmérők ingái kilengnek...
Réz csillan
Hűvös tejillat - keleti bazár

(2000. 11. 25.)



A   H É T   V E R S E

Márai Sándor

Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL - MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett -
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta -
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta -
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: ,,Elég volt.''

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
- A költő, a szamár, s a pásztor -
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, -
mennyből az angyal

New York, 1956.



A   H É T   E L E M Z É S E

Lassan ezt a rovatot fel is lehetne számolni...:-) Nincs már gazdája...

Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014