ÉNEKES VAZUL
Tartalom
A folyóiratról
51. szám
2013. 11. 02.
50. szám
2008. 04. 11.
49. szám
2007. 12. 24.
48. szám
2007. 12. 07.
47. szám
2006. 11. 19.
46. szám
2006. 07. 13.
45. szám
2006. 05. 11.
44. szám
2006. 04. 10.
43. szám
2006. 03. 12.
42. szám
2005. 12. 24.
41. szám
2005. 10. 24.
40. szám
2005. 09. 19.
39. szám
2005. 05. 22.
38. szám
2005. 03. 23.
37. szám
2005. 02. 03.
36. szám
2005. 01. 09.
35. szám
2004. 09. 04.
34. szám
2004. 05. 17.
33. szám
2004. 03. 15.
32. szám
2003. 12. 16.
31. szám
2003. 10. 18.
30. szám
2003. 09. 07.
29. szám
2003. 08. 12.
28. szám
2003. 06. 10.
27. szám
2003. 04. 11.
26. szám
2003. 03. 04.
1-25. szám
2001-2002
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 45. szám
V E Z É R C I K K

Megcsináltatott

Korlátolt lehetőségek hazájába látogatott a megcsináltuk. Körbe nézett és arra gondolt, itt lenni(n) jó. Kifaragni egy két barátom/kabátom strófát, nézni, szemlélni, aztán dícsérni (dícérni, drágaszágom) napkelettől napnyugatig, sőt napkeltétől napnyugtáig. Fehérlófia meg töprengjen, hogy az eu miért lúgozza a bőséggel/ellenséggel vagy haza/soha relikviákat, adószakértőstül. A megcsináltuk felszínmosolya fénymásolt arcokon terjed, és most itt mindenki összeborul, a táncoljpléboy az empeg-gyerek és a rátarti Vahúr. Az vesse rám az első bikinijét aki akar is valamit! Ady, Babits, Kosztolányi, Balassi mosolyognak. Most ők nem értik az idő szavát (a kamón szavát igen), de nem is akarják megérteni. Átléptek a mai kocsmán, (előtte azért jól bele húztak a pálinkás üvegbe) a tegnapiba, a megcsináltukat kissé lehalkították, talán ki is kapcsolták, és arra gondoltak, itt lenni tényleg jó. Mert az örök ellenézikiségbe született Vazul éneke töretlen. Jamaika pedig a jamaikaiaké, gyorsan.

(Ingotus)



Í G Y   Í R U N K  M I

Nagy Lajos

Mint gyümölcs a fán…

A gondolat fogant előbb,
S miután megmozgattam a velőt
Megfogantam én is.
Termékeny talajra hullajtott magja apámnak
Benned csírázott tovább,
Míg egy hideg téli napon végre meghallottad az oát.
Felsírtam, s ezzel elsírtam jöttömet,
Elváltam testedtől, s így csökkent az össztömeg
Mit magaddal cipeltél régebben,
Kilenc hónapon át a méhedben.

De lelked fájára súlyos terhet akasztva
Lóg méhednek gyümölcse még ma is
Egy nagy mihaszna hamis
Kölyök ki az ablakon át focizni szökött,
De hogy feledtesse az elkövetett vétkeket
Bejárta virágért az Újvárosi réteket.

S bár ma már egyre csonthéjasabb a termés
A kacs makacs, s így nem válik el a fától.
Úgy lóg rajta, mint egy díszlet narancs,
Mely nem az időtől függ, csak az anyától.

Így csüng rajtam is három gyümölcsöm,
S bár az idő bárhogy is üvöltsön,
Nem hallom meg a szavát.
Míg ők életben tartanak,
Én életben tartom a fát.


Cegléd, 2006. február 16



Í G Y   Í R T O K   T I

Lénárd József

Az anyák napjára

Az ablakot már becsapta a szél.
Kint virágzik a rózsaszín tavasz.
Imakönyvemben régi rózsafüzér.
Anyám emléke. - Maradj még, maradj. -

Ahogy az avart vallatja a szél,
úgy kutatom a múltat, mozdulást.
A sok fénykép már hang nélkül beszél,
- Kezedet fognám, a simogatást. -

Oh anyám tudod, már rég utazok
én is, még a múltadban repülök,
szeretetedben, mely mindig örök.

Ölel, mint földet a nap. Tavaszok
jönnek és mennek, s az unokahad
virágok között már együtt szalad.

--------------------------------------------------------------------------------


ditja

mert Zöld vagy...

mesés átokként járok
Csodaországban
először-nyitott szemekkel
légzésemmel együtt tágulok
mégis
az Egységemet adnám
csak hogy ne érezzelek
újra és örökké
a Tavasz összes zöldjében...

--------------------------------------------------------------------------------


Kalóz Pepi

háborút sóhajt jósnő szája
valahol messze énekelsz
tudom, hogy rajtam tündérek átka
legyőzni téged nem lehet

megkínoz, szétmar, szétszed a vágyam
valahol messze énekelsz
háború lesz hát, meghalok, láttam
kristályszem őrzi életem

hercegem, ölj meg, váltsd meg a lelkem
valahol messze énekelsz
kobaltkék tündék nekem ígértek
de előtted mégsem térdelek

--------------------------------------------------------------------------------


Demeczky János

hogy vagy?

ha lennél
akkor is csak káprázat
lenne
hogy vagy

egymás mellé
sodródunk
mint a sodronykötél
fémszálai

két porszem ha
összetapad

--------------------------------------------------------------------------------


Pákozdi Gabriella

tavasz

Lopakszik a kacér tavasz,
Bokrokba búj szerelmesen,
Léptében buja rügy fakad
A télcsapzotta réteken.

Kertekre hullik szép szava,
Visszhangot zúg dongósereg,
Végigsimít az ablakon
S bedől a házba a meleg.

Szirénajkán rigó dalol,
Bódulat marja az eszem
- Ő kacag, megrázza haját
S elillan, észre sem veszem.

--------------------------------------------------------------------------------


Egry Artúr

Hazafiak

Bús magyarok, szellőlelkű álmokkal
Könnyeznek Új Kishazát,- szép Kárpátokkal…
De mind egyedül ülnek most is a hajnali ködben,
Meg-nem-születettekkel az anyaölben.

--------------------------------------------------------------------------------


Kiss Ferenc Szabolcs

Bíztató

Szelíd égen vagyok
a kék. Megpihenjék
szivecskéd, én vagyok.
Vagyok a szelíd ég.

E jóságos sárga
sóhaj vagyok, az ősz
körötted, s ha néha
siet vagy elidőz

drága dobbanása,
vérszín szimfóniám
együttdalolásra
bírja szíved, gidám.

Nehéz szagom lebeg,
kontyod illata. Kedd.
S hogy körüllengelek,
féltem kicsi szíved.

--------------------------------------------------------------------------------


Háromszéki Eszter

Tavaszi reggel

vacogva ébredek egyedül
a nap vakítja szemem
csak ezert nem látlak?
bizakodva nyújtom kezem...
de csak a selyem simogat
már rég nem érzem illatod
elmentél...

2006.04.04., Kolozsvár

--------------------------------------------------------------------------------


Vékony Andor

Szók a kedvesnek

Dalomban nincs más.
(Vagy csak akartam?) Ott van
minden szerelem.
Őrzöm én: Neked.
(Vagy mindenki másnak?) Kit
őriz a másnap,
túl a fényeken?
Egybe sodor az idő.
Nincsen végtelen.

--------------------------------------------------------------------------------


Dienes Tibor

VERZIÓ


Árnyjáték viháncol
ha
agyamban mélység az ég
ma
izmaiban feszül a csókod
még
érzem a megfoghatatlant
bírom
s befogad az életverzió




A   H É T   V E R S E

Weöres Sándor

Tíz lépcső


Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.



A   H É T   E L E M Z É S E

Majd... Talán... Egyszer... Újra...

Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014