ÉNEKES VAZUL
Tartalom
A folyóiratról
51. szám
2013. 11. 02.
50. szám
2008. 04. 11.
49. szám
2007. 12. 24.
48. szám
2007. 12. 07.
47. szám
2006. 11. 19.
46. szám
2006. 07. 13.
45. szám
2006. 05. 11.
44. szám
2006. 04. 10.
43. szám
2006. 03. 12.
42. szám
2005. 12. 24.
41. szám
2005. 10. 24.
40. szám
2005. 09. 19.
39. szám
2005. 05. 22.
38. szám
2005. 03. 23.
37. szám
2005. 02. 03.
36. szám
2005. 01. 09.
35. szám
2004. 09. 04.
34. szám
2004. 05. 17.
33. szám
2004. 03. 15.
32. szám
2003. 12. 16.
31. szám
2003. 10. 18.
30. szám
2003. 09. 07.
29. szám
2003. 08. 12.
28. szám
2003. 06. 10.
27. szám
2003. 04. 11.
26. szám
2003. 03. 04.
1-25. szám
2001-2002
Interaktív Irodalmi Folyóirat Internetre - 33. szám
V E Z É R C I K K

Csapjunk a lovak közé!

2004 a csapjunk a lovak közé éve. (Leszögezzük, átvitt értelemben, mielőtt az állat-gyűlölettörvény tudósai közénk csapnának.) Mi is ezt tesszük, köszöntjük az új évet egy új Vazullal. Egy rövid elmélkedés engedtessék meg nekünk mielőtt arccal a jövő felé, aztán mindent bele. Lesz idén EU, EB, O, (Olimpia) és lesz EKT. Tartsatok velünk, nem megyünk sehova, sőt még reklám sem leszJ

Termek
(rövid elmélkedés)

Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban török elleni végvárrendszer épült. Szép, okos várfalak hirdették büszkén az ellenállást, a haza védelmét. Az Élő Költők Társasága nem végvárrendszert épít, hanem szép, okos termeket avat. Termeket, amelyek otthont adnak az üléseknek, támpontot nyújtanak az eltévedt vándornak, hajlékot nyújtanak az alkotásnak. Az Élő Költők Társasága most felfedi fedeleit. Itt az idő, hogy lajstromba vegyük értékeinket.

Ady - terem (Konyha)
Bölcső. Genezis. Táptalaj. Innen indultunk. De hová érkezünk? Illata orrunkba marja emlékeit. Hamarosan történelem.

Babits - terem
Egy újabb panel. Egy terem, mely nemesít. Egy terem, mely hont nevel és hon-lapot teremt.
Egy terem, hol otthonos a füstkarika. S a finom bor. Óooooo! Egy csipetnyi Brüsszel.

Balassi - auditórium
Lelkesedésünk mentsvára, élő költők végvára, a jegyzőkönyvírás légvára. Auditórium, audi nélkül. Fókuszban fordulunk felé. Felnézünk rá. Ahány ég annyi csillag. Ahány égő (a kerületben) annyi villanykapcsoló.

Hamvas - terem
Borátnők, borátok hamvas poharai hol összecsendülnek (ha a metró meglóg). A jó bor is megértő a sok barát. Mély, tercier életérzések, fagyöngy utóízzel. Tele a padlás komoly gondolatokkal. A barátok a spájzban vannak.

Kosztolányi - dóm
Utat mutató zöld fok. Karcsú világítótorony. Ajtaja mindenki előtt nyitva áll. (A riasztó élesítve, bor a pincében)

A termek, a modern világ vaskos végvárai, tehát állnak. Bennük érlelődik tovább a tudás, bennük él tovább a szellem és a műhely. Bennük formálódnak a beszédek, vezércikkek, versek, emberek. Bennük zengenek a hangos versek. Áll még a zsenge végvárrendszer, él még a maroknyi védőcsapat.
Állni fog 2004-ben is.
És mi élni fogunk!

Az új esztendő első számának szerzői: László Eszter, Egry Artúr, Kónya Gábor, Vaskó Ilona, Koncz Teréz



Í G Y   Í R U N K  M I

Revuczky Mátyás

Elsírt levelek

"Elsírt levelek hemperegnek elő
Régmúlt máglyák füstölgő árnyaiból.
Pernye nyel le vaskos könnyet,
Kisfiú vall büszke vágyairól."

- Király leszek! Erős, okos
Országalmám fénylő arany
Jogar botom égő fokos,
Alattvalóm határtalan!

Koronám nyers, kéklő gyémánt
Palástomon ádáz sárkány
Győzhetetlen, ki királylányt
Vesz magának a vér árán!

Büszke fiú, arca fénylik
Bogár szeme barna acél,
Esőcseppek karját érik,
Haja csapzott, fújja a szél.

Büszke fiú áll előttem
Csatamezőn nevelkedett
Saját magam áll előttem
Saját magam rajtam nevet.

Király lettél? - Erős, okos?
Országalmád rothadt velő,
Jogar botod törött fokos,
Alattvalód a túlerő.

Koronád sincs, szélhámos vagy,
Palástodon kopott kopja
Győzhetetlen büszkeséged
Vérrel hullik le a porba!

Büszke fiú áll előttem
Csatamezőn nevelkedett
Saját magam áll előttem
S csak rajtam nevet, rajtam nevet.

"Elsírt levelek hemperegnek elő
Régmúlt máglyák füstölgő árnyaiból.
Pernye nyel le vaskos könnyet,
Férfi zokog elhalt vágyairól…"




Í G Y   Í R T O K   T I


László Eszter

Tűnődés

Keskeny az érfal, átszúrja a tű.
Keskeny a csatorna, messzinek tűnsz.
Mosolyom küldöm, a reakció,
csak imitáció.
'Visszamosolygok, de hagyj, mennem kell.'
Fázik a sín a metró alatt, állok a szélben
mindenki szalad.
Kinek reméljek szép napokat,
óh, hát annyi a jó ember, és
bíztatást küldeni sosem elég,
szépet kívánni nem oly nehéz,
Légy vidám, okos, józan
Kedves emberiség! - Hogyan?
Nem hallod, nem is érdekel?
Kérem az Istent, veszejtse el,
amiről úgy gondolja, nem kell,
de azért maradjon meg valaki,
jókívánságaimat meghallani.

2003-12-17.

--------------------------------------------------------------------------------

Egry Artúr

Svédfenyves

Törzseim, mint templom élő oszlopai
Úgy nyúlnak föl-föl távoli egembe,
S odalenn a zöld homály bojtjaiban,
A kis tollasok is csendben elülnek.
Ködből szőtt fény fátyol szálai játszanak,
Kék-viaszos tűlevelemre tekerve,
Remegőn kis csillogó foltokat írva,
Mindarra mi lenn van hadam lábainál.
Diadalt állok e szigorú rendben,
Friss pára öleli körbe vad derekam,
Halkan mormol az élő televényben,
Patakom taposott ösvényén a hűs víz.
S ebben a csöndben, mint orgona szól
Odafenn zengő hangján a nyárközi szél.

Budapest 2001

--------------------------------------------------------------------------------

Kónya Gábor

új genezis

az első nap nagyot teremtek
a legfontosabbat a vágyat
valahol mélyen bent egy eretnek
gondolatot amelynek
még nincs talaja és tárgya
csak önmagában fájva
vonyít egy képzelt holdra
a hiányt csaholva
árnyakat lesve
vétket követelve

második napján a teremtésnek
- én a gonosz - alkotok
és szörnyű nagy jelenések
között belevések
a tudatba akaratot
egy apró magot
hintek el várva
a kibújó csírára
szárra növényre
készülök a büntetésre

a harmadik nap az alkalom napja
szálakat kötözök egybe
csábulj egy pillanatra
egy szóra egy mozdulatra
vonulj rejtekekbe
hitvány szerelemre
rövid órákra bárgyu csókra
képtelen holnapokra
gondolva boldogan
valami mégis megfogan

így születik meg a negyedik napon
az alanya a tettnek
művemet magára hagyom
e napon a folyamaton
nem segítek
nem lendítek
működhet hát minden
semmi nincsen
ami gátat szabhat
megakadhat

bűntudatot teremtek az ötödik napon
értelmet a kezdeteknek
gondolatba rejtve titkon
a tudati síkon
gondosan eltemetve
nem felejtve
ki nem mondva csendben
félelemtől szeppenten
hogy a bűn büntetlen maradjon
a hatodik napon

a hatodik napon csak büntetek
szakítok és zárok
vétkeket sorolok szüntelen
és ha van aki még bűntelen
a megcsalt oldalon
nekik megmutatom
a bűnt a kínt a vágyat
ha kell még magyarázat
a mélységet és magasságot
a világot


--------------------------------------------------------------------------------

Vaskó Ilona

Félelem

Lila hideg ölel körbe
Megbénítva mindenem.
Mély gödörbe lökve
Karol át a félelem.

Szürke árnyék kúszik
A szemközti falra.
Lomhán, sunyin, tolvaj
Módjára lopakodva.
Végig oson a fal tövén,
Egyre közelebb felém.
Bénultan nézem, ahogy
Közelít. Nem mozdulok.
Meredten előre bámulok.
Egyre közelebb hajol…
Már emeli kezét…
Hideg szellő érinti arcom
Ájultan rogy rám a fájdalom.

Lila hideg ölel körbe
Megbénítva mindenem.
Mély gödörbe lökve
Karol át a félelem.


--------------------------------------------------------------------------------

Koncz Teréz

Ballonkabát

Sárga ballonkabátom felveszem
s felteszem sötét napszemüvegem
rálépek az útra - ezekkel rajtam,
s mindent látsz már,
amit valaha is megmutattam.

S ha egyszer mégis kitárulkozom,
a meglepetést azzal hozom,
hogy pólóm, zoknim, nadrágom
rajtam marad,
mindaddig, míg le nem vágom.

De ha erre vetemedek egyszer
akkor sem lesz más, csak a vegyszer,
mi lemarja rólam vastag bőröm,
s bepillantást
enged szívembe, s ez az öröm?

Mert az már igazán meztelen.
látszik, ahogy dobog esztelen
az ösztönnel harcol hiába
bevezet ha kéred
álmaim bús birodalmába.

Durva vagy, hogy így vetkőztetsz
későn veszed észre, kiáltsz: nahát !
Bárcsak inkább az emlékeidben
megmaradt volna a sárga ballonkabát !

2003.08.18.



A   H É T   V E R S E

NAPÓLEONHOZ

Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság,
     Mellynek zászlóit hordta dicső sereged.
A népek fényes csalatásba merülve imádtak,
     S a szent emberiség sorsa kezedbe került.
Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted,
     S isteni pálmádat váltja töviskoszorú.
Amely kéz fölemelt, az ver most porba viszontag:
     Benned az emberiség ügye boszulva vagyon.


A hét kérdése
     Ki írta a hét versét?



A   H É T   E L E M Z É S E

Mai tudományos elemzésem témája Karaffa Gy. Újabb remeke a Csak az eső esett…

Karaffa Gy.

Csak az eső esett…

Reggelre sötéten beborult;
Egész éjjel fájt a vállam.
Anyám szeme is elkomorult,
esőt éreztem szavában.

És esett. A szívem is megázott,
s fázni kezdtem a virradatban.
A felhő tenyérrel arcul vágott,
Csak vacogtam, és csak vacogtam.

Hullt az eső, a víz egyre gyűlt,
ahogy a lelkemre is ráült a bánat.
S bennem egy kérdés felmerült:
Miért szögelnek a kutakra deszkákat?

Kezünkből kifolynak a napok,
gyerekkorunk homokvárain nyargal a szél.


Fél lábbal Európában még mindig azon morfondírozok, vajon Kosztolányi németül is olyan üde mint magyarul? Shakespeare angolja igazán vaskosan szól magyarul. És az Ember tragédiája angolul? József Attila legalább írt néhány francia sanzont, de hogyan fordítsuk le a "törékeny termetét a tőke megtörte" hibátlan alliterációt? És most ugorjunk. Ugorjunk Karaffa Gy eső áztatta poémájára és fordítsuk le gyorsan spanyolra! Ugye mennyire más!? Képzeljük el, ülünk a Kanári szigeteken valahol, mondjuk a homokos tengerparton EL Papagajo-n, elővesszük a helyi hírharsonát, ahol egy távoli kis esős ország (Ungria vagy Ungaréze vagy valami ilyesmi) élő költője versét publikálják, mint kuriózumot a csatlakozó országokból.

"Reggelre sötéten beborult."
Ajjaj, már rosszul kezdődik. Itt süt a nap reggel is, felhő mutatóban sem.
"Egész éjjel fájt a vállam."
Egyre rosszabb. Már miért fájna? Talán az éjszakai tengeri fürdőzéstől?
"Esőt éreztem szavában."
Eső? Az meg mi? Itt soha nem esik!

Szóval nem lesz könnyű eladni magunkat az Unióban. A kultúra azért nem egészen tömegcikk. A verselés főleg nem, a nyelv, a szavak, a betűk, amelyből építkezünk, a nyersanyag meghatározza magát az építményt.
Azért, ha már belekezdtem, nézzük tovább a verset és elemezzünk kicsit.

A költő szép, érett képekkel rajzolja elénk a kissé mélabús, sőt szomorú életképet, amellyel indít. Az eső a versben nem a szomjúhozás várt ajándéka, éppen ellenkezőleg, negatívum, a szomorúság lassú és el nem múlni akaró szóvivője.
Az eső átitatja az egész verset, a víz egyre gyűlik, és a költő lelkére ráül a bánat. Pedig nincs egyedül. Társa, édesanyja azonban nem tud enyhíteni a bánaton, csak osztozik benne fiával. A vers az utolsó két sorban éri el tetőpontját, amelyet a költő egy kérdéssel vezet föl: miért szögellnek a kutakra deszkákat? Az eső esik, víz van bőven és mégis beszögezik a kutakat! A kutak beszögezése akár az emberi szabadság tudatos korlátozásának szimbóluma is lehet. Elfojtott, elnyomott, beszögelt vágyak maradnak a nagy-nagy nekibuzdulásokból, gyerekkorunk homokváraiból. S mert homokra építettük várunkat és nem kősziklára, az eső elmossa azt és nem marad más, mint a fájdalom, a bánat és az emlékezés.

Az emberi élet örök harcát, az önmegvalósítás rögös útját, az elmúlás elkerülhetetlenségét énekelte meg Karaffa Gy. Gondolatai a mai, modern, európai embernek szólnak, és hogy milyen konklúziót vonhatunk meg a végére: Unió ide, Unió oda, saját sorsunkkal magunknak kell megküzdenünk.

Ingotus

Minden jog fenntartva © ÉKT 2000-2014